Ikebana - A gyökerektől napjainkig
A japán virágrendezés új értelmezése
„A huszonegyedik század lenyűgöző technikai fejlődését megélve az ember folyamatosan – sőt egyre inkább – vágyik a természet közelségére. Szeretné otthonában is érezni a virágok illatát, a növények díszítő szépségét. A velük való foglalkozás örömmel tölti el, megnyugtatja; természet iránti szeretete, törvényeinek megértése és tiszteletben tartása pedig építi, fejleszti személyiségét.
Ezt a felismerést osztotta meg egymással úgy 15 évvel ezelőtt a világ egymástól távoli pontjain élő Tőkés Zoltán és Tölgyesi Ágnes. Zoltán az Amerikai Egyesült Államokban, Ágnes Magyarországon él, mégis folyamatosan összeköti őket a virágokkal, növényekkel való örömteli foglalkozás, annak is egy különleges formája, a japán virágrendezés: az ikebana. A kezdeti próbálkozások után azonban egyre merészebben nyúltak a témához, míg mára teljes szabadsággal alkotnak, látszólag eltávolodva az ikebana évszázados hagyományaitól, mégis minden rendezésükben megőrizve valamit azokból.
Ma már bátran használnak olyan alapanyagokat, mint a kiszáradt levelek, ágak, fakérgek, gyökerek, sőt gyümölcsök, zöldségek, melyeket néha szintén a szokványostól eltérő módon jelenítenek meg.
Két alkotó, két egyéniség. Koruk, nemük, világlátásuk eltérő, mégis, minden alkotásukban közös, hogy üzenetük van. A rendezéseikhez használt anyagok és összeállításuk módja – készítőik reménye szerint – gondolatokat ébreszt a szemlélőkben és talán őket is alkotásra csábítja. Mert ez a céljuk! Hiszen az ikebana egyik iskolája, a sogetsu hitvallása szerint bárki, bármiből, bármikor képes esztétikus, akár művészi alkotást készíteni, mellyel gazdagítja a körülötte lévő világot.
Mivel a virágokból, friss növényekből készített alkotások élvezhetősége – minden gondos ápolás, odafigyelés ellenére – véges, ezért az alkotók fotókon örökítették meg közülük azokat, amelyeket másoknak is örömmel megmutatnak.
Ezekből a fotókból láthatnak válogatást mindazok, akik megtekintik a kiállítást.”
Hozzászólások