Ujházi Péter a Képzőművészeti Főiskola festő szakának elvégzése után 1966-ban tért vissza szülővárosába, Székesfehérvárra.
Művészetéről számtalan írás, kritika, méltatás jelent meg az elmúlt öt évtizedben. A sokszínű, gazdag életművet, annak fontosabb állomásait a székesfehérvári Szent István Király Múzeum a kezdetek óta rendszeresen bemutatta, művei az elmúlt évtizedekben budapesti magángalériákban is láthatóak voltak.
Művészetének öt évtizede szinte töretlen. Sokrétű, változatos alkotói tevékenységében egy valami nagyon is állandó, és az évek alatt alig változott: az 1970-es években kialakult képi világa. Ez teszi sajátosan egyénivé munkáit.
A régmúlt történelmi eseményei ugyanúgy foglalkoztatják, mint a hétköznapok történései, az ember csetlő-botló igyekezete, vagy akár a közélet számtalan furcsasága. Elbeszélő festészetében párhuzamosan íródik a történelem és a mindennapok krónikája. Ujházi képe a világról egyszerre (ön)ironikus, szórakoztató és szorongást keltő.
Képi világát is ez a hemzsegő mozgalmasság jellemzi. Munkáinak alapvető jellegzetessége a játékosság, könnyedség, a groteszk világlátás és a fanyar, kritikus hang. A képek sajátos, több nézetből alakított különös perspektívája szükségszerűen vezette el a művészt a dobozmunkákhoz, a kollázsokhoz, majd a szobrokhoz.
A jelenlegi tárlat Ujházi tereit, inspirációinak helyszíneit, alkotásainak színtereit mutatja be. Egy utazáson vehet részt a látogató, az út Székesfehérvártól Lisszabonig, Nadaptól Móron át Rómáig vezet.
De nem csak a világ nagyvárosaiba, utazásainak konkrét földrajzi helyeire juthatunk el. „Belső terek”, az érzelmek, a lélek világa is feltárul előttünk: Ujházi a sors „nagy kérdéseit” (mulandóság, bűn, szerelem, jó-rossz) boncolgató gondolatai elsősorban kollázsain láthatók és olvashatók – több száz éves imádságok, könyörgések, zsoltárok és szerelmes versek voltak e kollázsok ihletői. A művészt pályája kezdete óta foglalkoztatja a magyar történelem, művein szellemesen jeleníti meg a történelem egyszerre fenséges és mulatságos hétköznapi jelenségeit, fonákságait.
A tárlat újdonsága, hogy a művész nagyméretű, egyedi, a műfajban is különleges kerámiaszobrait szintén bemutatja, közülük néhányat most tekinthet meg először a közönség. Ujházi több száz ceruza- és tusrajzot készített az elmúlt évtizedekben, ezeket a munkákat kiállításon korábban még szintén nem láthatták az érdeklődők.

A kiállítással egy időben jelenik meg A különutazás terei című kötet, amely a 2010 után készült művek katalógusszerű ismertetése mellett tanulmányok segítségével mutatja be Ujházi pályáját és művészetét.