„Festészetem hajtóereje, örömöt találni a látható és láthatatlan világ mérhetetlen sokféleségének lehetőségében.
Ez az erőforrás indítja meg a képzelet teremtő erejét. Olyan szellemi, érzelmi térbe röpít, ahol a képépítés során a megszületett kifejező erő, harmónia, színhang, együtt lélegzik érzékenységünkkel.
Színeim, gesztusaim a bennem keletkezett érzetek összesége.
Gesztusokból az önkifejezés legtisztább megnyilvánulásaként önmagunkra ismerünk, amit a szemlélődés csöndje, a temperamentum poézise hitelesít.
Képeimen megjelenő betűk, karcolatok, emblematikus jelek, mint elszabadult csikó a karámból, vagy egy felhőfoszlány az égen, külön élik életüket az egészből kiszakadva. Nyugtalanságom a biztonságom. Ismeretlen úti cél motivál a mindennapi tevékenységben. Teremtményeim, a szükségszerű ösztönző erő és a véletlen következményei.
Saját korunkban élünk, annak nézeteivel, érzéseivel, hibáival, a múlt “édes” terhével, a jövő végtelenségének reményével. Személyes látással értelmezzük az állandóban a változást.
Engedni kell hadd cselekedjék bennünk az idő, a véletlen és az élet.”
Hozzászólások