Moderátor: Kovács Gáborján költő, irodalmár

Balla Zsófia: „A pokol bugyrai
Második vers
Asszonyok

Püffedt fehér meg rózsaszín dagadó öregasszony. Fülei tárva lengenek, nehogy egy szót szalasszon. Húsz évig bányában robbantott. Karácsonyi énekeket dünnyög és twistelni szokott. Befőttes-üvegben virága van. Gézben epeköveit mutatja.

Kiszáradt lány. Őszes copfjai soványak mint szalmás teste. Rengeteg műtétről magyaráz. Egyszer egy fiú a folyónál megleste. Emlékverseket gyűjt. Szombaton hazamegy. Alig pihegő anyja vár rá. Nővérét nagyon szereti. A sógora vájár.

Töppedt dombok közül jött apró Szavéta. Otthon pelyvapárna legnagyobb kincse. Egy asszony meleg bugyit adott neki. Egy szárba dugta a lábait. Senkije nincsen. Paradicsomot még sose evett. Szemében örökzöld szikrák repesnek. A falujáról mesél, s remegő száján csillogva ömlenek a versek.

Fiatal nő. Benzinégette. Derékig villog ki a húsa. Hason fekszik nyolc hónapja már. Lepedő az ég felette. Ha fejét mozdítja, kék szeme csupa fájdalom és gyanakvás. Néha sír. Az orvos ordít. Az Isten van – a nővérnek elhiszi – vele.

Lágykontyú barna asszony. Puha ősz lakik benne. Lassan ágytól ágyig járkál. Tekintete és szava sokáig lebeg még utána, mint pitypangból ahogy pihe száll.

Parasztnéni. Szemüvege mögött fényes és kicsi az arca. Fekete pont óriási ingbe rakva. Haja nincs. Bugyolált feje az ágy szélén ing naphosszat szótlanul. Féltett átalvetőjében már három félkeksz lapul.”