Helyszín: a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány standja - Vigadó tér, Duna-korzó felőli része, a 39-es pavilon

Schmidt Mária: Korszakhatáron
A világ, amit 1990 óta ismertünk, biztonságosnak és komfortosnak éreztünk, elillant. Megannyi megkérdőjelezhetetlennek hitt alapvetés, axiómaként kezelt tézis immár nem tartható. A neoliberális gazdaságpolitika egyértelmű csődjét jelentő 2008-as világgazdasági válság; a kulturális homogenitásunkat kockára tevő, 2015-ös migrációs hullám; az egészségünket veszélyeztető és az államról alkotott elképzeléseinket, a munkavégzésünket vagy az emberi kapcsolatainkat is új megvilágításba helyező 2020-as koronavírus-válság; a hidegháború végét új fénytörésben láttató, 2022-ben kitörő orosz–ukrán háború a szomszédunkban vagy az Amerikai Egyesült Államok vezető szerepének megrendülése külön-külön is elég lett volna gondolkodási keretünk megrengetéséhez, folyamatában nézve az eseményeket azonban egyenesen sokkoló, ami történik – hívja fel a figyelmet a könyv utószavában a kiadvány szerkesztője, Baczoni Dorottya történész, a XX. Század Intézet igazgatója, rámutatva, mindezen jelenségek pedig nem a fejünk felett, intellektuális síkon zajló elméleti polémiák, hanem a mindennapjainkat érintik. Legbelsőbb félelmeinket, elfojtott szorongásainkat, zsigeri reflexeinket hozzák felszínre.

Schmidt Mária elmúlt években írt esszéi arra keresik a választ, hogy mi és miért történik velünk, de ami talán ennél is fontosabb: mit lehet tenni, hogy lehet kiutat találni, jelenleg ugyanis csak görgetjük magunk előtt az egyre tornyosuló problémákat. Mégis meddig? Korszakhatáron vagyunk.

Ahogy a könyv fülszövege minden kétséget kizáróan, mintegy vészjóslóan sugallja: „Szétporladt a hidegháború vége óta ismert világunk. Az előző évek kihívásai világossá tették, hogy lehetetlen a kitaposott úton továbbmennünk. Fel kell ismernünk, hogy egy új rend új típusú próbatételeivel állunk szemben. Ehhez alkalmazkodnunk létszükséglet. Nem halogathatjuk tovább, hogy megfejtsük, mégis hogy jutottunk idáig, és ami ennél is fontosabb: hogyan tovább? Schmidt Mária esszékötete ehhez nyújt támpontot. Nincs sok időnk: korszakhatárhoz érkeztünk.”