Beszélgetés Horst Bredekamppal a „Képaktus“ című könyve magyar kiadásának alkalmából.

A képeknek mint ember által alkotott artefaktumoknak nincs ugyan autonóm életük, de mégis gyakran olyan jelenlétük van, amelynek révén többnek mutatkoznak halott anyagnál. Ezen alapszik az az elvárás, hogy a róluk való gondolkodás több eredménnyel járhat, mintha csak nézzük őket. Az élettelen nézés és az elevenség kettős játékában van a képek cselekvésre késztető ereje. Ennek nyomán fejti ki Bredekamp a képaktus elméletét a beszédaktus párjaként.
Horst Bredekamp az egyik legfontosabb német művészettörténész és képkutató. A 2020-ban magyar fordításban is megjelent könyve, a Képaktus a 2007-es frankfurti Adorno-előadásainak kibővített változata – és a képi aktusok fenomenológiájára vonatkozó, több évtizedes kutatásainak összefoglalása. Központi, meglehetősen provokatív tézise így hangzik: „A képek nemcsak leképeznek, hanem a képi aktusban létre is hozzák, amit ábrázolnak.”

A beszélgetés résztvevői:
- Horst Bredekamp, a szerző (művészettörténész)
- Bacsó Béla (esztéta)
- Nagy Edina, a fordító (esztéta)

A beszélgetés magyar és német nyelven folyik, szimultán tolmácsolással.