"Bár az eltelt több mint harminc év alatt óriásit változott a világ, a börtön a kapitalista plurális demokráciában sem sokkal másabb, mint amilyen a szocializmusnak nevezett korszakban volt. Igaz, ma már nem bünteti a törvény az akkoriban közveszélyesnek ítélt munkakerülést, vagy a lelkiismereti okokból megtagadott katonai szolgálatot, s az elítéltek „szocialista típusú emberré” nevelése helyett megelégszik a delikvens meglehetősen neutrálisan hangzó „kezelésével”, mindazonáltal a túlzsúfoltság ma is szinte elviselhetetlen. Az 1980-as évek közepén 15- 16 ezer elítéltet, illetve előzetes letartóztatottat őriztek a hazai börtönökben, átlagosan 130 százalékos telítettséggel. A Bahamákon akadt olyan időszak, amikor kollégámmal ketten több mint 600 börtönös elítéltért ügyes-bajos dolgaiért voltunk felelősek hónapokon át. Akkoriban a honi szakmában az egy nevelőre eső elítélt létszámot maximum 30-40 főben határozták meg. Legalábbis papíron. Tőlünk nyugatabbra 10, legfeljebb 15 börtönlakó tartozott egy ottani adminisztrációt végző, és a visszailleszkedést elősegíteni hivatott tisztre."
A szerzővel Bod Péter beszélget.