Vágvölgyi B. András: Edith Liebermann semmi kis élete

Az Utószó irodalmi antológia következő vendége Vágvölgyi B. András író, újságíró, filmrendező, filmesztéta, akivel Gyöngyössy Csaba beszélget Edith Liebermann semmi kis élete című novelláskötetéről.
Ezen az estén a romantikus lelkületűnek született, kiábrándult, ám továbbra is idealista szerző realistán részletező, olykor krimi-hangütésű novelláit ismerteti az Író. Iróniája egyetemes, életmód és irodalmi forma egyaránt megkapja a magáét. A rendszerváltást megelőző néhány évtől a közeljövőig tartó időszak groteszkül végződő történeteiről nem mindig lehet eldönteni, megtörténtek-e valóban – netalán a szerzővel –, vagy csak a mesélő tréfálkozik velünk. Ha megtörténtek, jó szeme volt, és kiváló a memóriája (szorgalmasan jegyzetelt); ha nem történtek meg, vagy nem így, akkor a fantáziája eleven és dicséretesen valósághű. Az előre kalkulálhatatlan és utólag elképesztő élethelyzetek adta lehetőségeket élvezettel variálja és toldja meg, ha egyáltalán megtoldja. Egyik remeklésében egy koreai származású idős magyar nő és egy erdélyi magyar ex-párttitkár ül egy hanton, két idegen, történetüket a szerző meséli el, és úgy távoznak, hogy még csak nem is szóltak egymáshoz.

Vágvölgyi B. novellái „cseppet se nosztalgikusak, bár néha úgy érezzük, jobb lenne akkor újra élni, mint most, és újrakezdeni az egészet, mert ma már tudjuk, mi lett a vége.” (Szerbhorváth György)

Vágvölgyi B. András 1984-ben szerzett jogi diplomát, majd az Essexi Egyetemen tanult. 1988-ban a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete, 1988-tól öt éven át a Fidesz tagja, aminek 1990–1992. között külpolitikai tanácsadója, az SZDSZ egyik alapítója. 1989-ben Nagy Imre újratemetésének sajtófőnöke. Még ebben az évben megalapítja a Magyar Narancs című újságot, melynek évekig szerkesztője, illetve főszerkesztője, 2000-2002 között az Élet és Irodalom munkatársa, azóta különböző felsőoktatási intézményekben tanít, illetve szabadúszó író, újságíró filmes, a Kolorádó Kid című film rendezője.