Könyv

Vers-estek a MÜPÁ-ban: Orbán Ottó

Hámori Gabriella színész
Gálffi László színész
Zsigmond Emőke színész
Mácsai Pál színész, rendező
Márkos Albert előadó
Pozsár Máté előadó
Müpa (Fesztivál Színház)
2022. március 16. (szerda) 20:00
Ár: 1700, 2300 Ft

Helyszín:

Müpa (Fesztivál Színház)
1095 Budapest, Komor Marcell utca 1.

km.: Hámori Gabriella, Gálffi László, Zsigmond Emőke, Mácsai Pál (színművész), 
Márkos Albert (cselló), Pozsár Máté (zongora)
A műsort összeállította és bevezet Dérczy Péter
Rendező: Mácsai Pál


Orbán Ottó, a kortárs magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója, aki egyúttal az egyetemes magyar irodalomnak is nagy tehetségű alakja volt, lassan húsz éve nincs már köztünk: évtizedekig tartó betegsége fájdalmasan korán felemésztette szervezetét, de nem tudta megtörni szikrázóan éles elméjét és sziporkázóan sokoldalú költészetét. Korán ment el, de nem befejezetlen, hanem egy sokszínűségében is egységes életművet hagyott ránk, mely a legkülönfélébb ízlésű olvasókat is képes megszólítani.


E költészet egyik leglényegesebb tulajdonsága, hogy megalkotója - egyik mesteréhez, Weöres Sándorhoz hasonlíthatóan - nagy átváltozóművész, a legkülönösebb maszkokban képes megszólalni, s így verseinek beszédmódja is roppant széles regiszterű. A tragikus, himnikus, emelkedett és elvont versbeszéd mellett mindig ott érzékelhető a groteszkre való hajlam, a hétköznapok nyelvének alulstilizáltsága, a fenséges mellett az alantas, a fennkölt mellett az akár trágár megszólalás, a komoly vagy néha komor hangvétel mellett az iróniára, öniróniára is képes szemlélet. Vagy ami a magyar költészetben amúgy kevésbé megszokott: a humorra, a nyelvöltögetésre való képesség, amit kitűnő irodalmi paródiái is bizonyítanak; e műfajban is kivételeset alkotott, a legutolsók egyike volt, aki ezt a műfajt is komolyan vette.

Orbán Ottó köztes, közvetítő szerepet töltött be a klasszikus modern és a posztmodern költészeti szemléletek közt. Verseiben ötvöződnek a legjobb költészeti hagyományok a magyar népköltészettől az amerikai „beatköltészet”, Ginsberg, Corso megtermékenyítő hatásán át a Weöres Sándor-i próteuszi költészetig. Az is világosan látszik, hogy Orbán Ottó mindvégig ragaszkodott ahhoz a költői elképzeléshez, hogy e sokszínűség, sokféleség mögött létezik egy ontológiai és etikai értelemben vett „szilárd, sugárzó mag”, hogy az életünk esztétikai értelemben sem tét nélküli. Ez az est is e megkapó és lebilincselő kettősségre szeretné felhívni a figyelmet.