Britten: Simple Symphony
Takemitsu: From me flows what you call Time
Walton: I. (b-moll) szimfónia
David Mitchell angol író 2016-ban Oslóban, egy megnyitás előtt álló könyvtár munkatársainak átadott egy novellát azzal kéréssel, hogy helyezzék letétbe, 2114-ig lepecsételve. Akit furdal a kíváncsiság, vajon mi lehet abban az írásban, amelyet közel egy évszázadra titkosítottak, most talán valamit megsejthet. A novella címe – From me flows what you call Time (Belőlem árad, amit időnek neveznek) – ugyanis megegyezik egy japán műével. Toru Takemitsu 1990-ben a New York-i Carnegie Hall százéves jubileumára komponált egy különleges versenyművet, öt ütős szólistára és zenekarra, ezzel a felirattal. Ezúttal az Amadinda Ütőegyüttes gondoskodik róla, hogy az idő a hangversenyen is jól teljék. A japán mű előtt és után két, csaknem ugyanakkor (1933 és 1935 között) keletkezett angol szimfónia szól. Az egyik a fiatal Brittené, aki vonószenekari darabot komponált négy tételben gyerekkori apró szerzeményeinek dallamait felhasználva, a másik a Brittennél tizenegy évvel idősebb Walton első alkotása a műfajban (ezen kívül még egyet írt). Egy brit zenetudós szerint az ugyan nem valószínű, hogy William Waltont a 20. század legnagyobbjaihoz sorolja majd az utókor, de az első szimfóniát biztosan a század jelentős művei közt fogják számon tartani.
Ferencsik bérlet 4.