Km.: Balogh Gusztáv, Kovács Antal Máté
A cigányzene valódi hungarikum, amely az elmúlt évszázadokban minden nehézség ellenére élt, túlélt, sőt ma is velünk van. A zenetörténet kiváló roma muzsikusaink hosszú sorát ismeri, akik nagy utat tettek meg a csárdák közönségének szóló asztali zenéléstől addig, hogy ma már koncerttermeket töltenek meg a jazz területére is kitekintő zenéjükkel. Nincs egységes cigányzene: a titok a rugalmas befogadókészségben és a sokszínűségben rejlik. Balogh Gusztáv és Kovács Antal Máté ebből adnak most ízelítőt.
Nem is olyan régen, bő száz évvel ezelőtt még több mint tizenhétezer cigányzenészt regisztráltak Magyarországon. Voltak köztük egyszerű falusi muzsikusok, de nemzetközi hírnévnek örvendő, Európát diadalmasan bejáró nagyszerű zenészek is. Népszerűségük egyik oka az lehetett, hogy jól ráéreztek az előző századforduló sírva vigadó magyarjainak közhangulatára. A cigányzenészek gyorsan váltak saját közösségük megbecsült, jómódú tagjaivá, és bár viharos történelmünk miatt a 20. század második felére jelentősen megfogyatkozott a létszámuk, máig jelen vannak a szórakoztatóiparban. Csak persze kicsit máshogy, mint korábban, és éppen ez, a folyamatos és nagyfokú alkalmazkodóképesség teszi karakteressé változatos zenei világukat. Magyarországon a falusi és a városi élet nélkülözhetetlen szereplői voltak a cigányzenészek, akik az évszázadok alatt a magyar nótát, a mulatós zenét, a verbunkost, később a klasszikus zenét, legújabban pedig a jazzt sajátították el, és gondolták újra. A mai magyar cigányzene jelesei, Balogh Gusztáv és Kovács Antal Máté ez alkalommal lírai énekekkel és tüzes talpalávalóval nyújtanak betekintést az autentikus cigányzene világába.