Beethoven: 32. (c-moll) zongoraszonáta, op. 111
Sosztakovics: 8. (c-moll) vonósnégyes, op. 110
Beethoven: 13. (B-dúr) vonósnégyes, op. 130 és Nagy fúga, op. 133
Beethoven Sosztakovicsra gyakorolt hatására zenetörténészek, előadóművészek és koncertszervezők is felfigyeltek. Nem véletlen tehát, hogy a világ koncerttermeiben, legyen szó zenekari hangversenyről vagy kamaraestről, a Beethoven–Sosztakovics műsor az egyik leggyakoribb kombináció, ráadásul könnyű olyan darabokat találni, melyek kölcsönösen reflektálnak egymásra. A rendkívül expresszív c-moll vonósnégyes Sosztakovics egyik leginkább beethoveni kompozíciója. Merész kontrasztok, szélsőséges gesztusok jellemzik, miközben az egész darab egyetlen zenei gondolat körül forog. Ehhez társul a koncerten Alexander Melnyikov előadásában Beethoven utolsó, 1922-ben készült, szintén c-moll zongoraszonátája, valamint két kései Beethoven-mű. A Nagy fúgát Beethoven eredetileg a B-dúr vonósnégyes fináléjának szánta. Később aztán belátta, hogy a tétel méretei meghaladják egy zárótétel kereteit, ezért új finálét komponált az op. 130-as műhöz. Ezúttal azonban a Cuarteto Casals előadásában a vonósnégyes végső befejezése után az eredeti finálét is hallhatjuk.
Beethoven plusz