Km.: Kalafszky Adriána (szoprán, barokk gesztika), Paulik László (hegedű), Revóczky Ottília (hegedű), Maróth Bálint (gordonka), Szokos Augustin (csembaló, művészeti vezető)
Zeke Edit - jelmez
Makláry Mariann - paróka, smink
Geminiani: d-moll triószonáta, Op. 1, No. 2 (H. 26)
Händel: Notte placida e cheta - kantáta (HWV 142)
Händel: g-moll triószonáta, Op. 2, No. 5 (HWV 390)
Händel: "La Lucrezia" - kantáta (HWV 145)
"La Virtuosissima" - e névvel illették a 18. századi Itáliában a legkimagaslóbb énekesnőket, akik a legvirtuózabb darabokat is könnyedséggel és jó ízléssel énekelték, mellyel egyszerre inspirálták a zeneszerzőket, és vívták ki a közönség csodálatát. Koncertünkön őket idézi fel Kalafszky Adriána, Händel két kiváló, szólóénekre írt kantátájának korhű előadásával. Az 1707-08 körül írt Notte placida e cheta az éjszaka, az álom és a szerelmi merengés magával ragadó interpretációja, míg az ugyanezekben az években készült La Lucrezia rendkívüli drámaisággal mutatja be a címszereplő belső zűrzavarát, aki a legenda szerint - miután megerőszakolja őt Róma utolsó királyának fia - önkezével vetett véget életének.
Händel világi kantátái a közelmúltig kevéssé ismert zenei repertoárt képviselnek. A mintegy 100 különálló mű többségét néhány év alatt, magán előadásra írta a szerző énekhangra, continuóra és bizonyos esetekben egy vagy két obligát hangszerre. Ezek a művek alkotják olaszországi éveinek legnagyobb hagyatékát. A kantáta az operához hasonlóan recitáló és áriaszerű részekre tagolódik, az operával ellentétben azonban kamarazene: el kell férjen egy kastély társalgójában. Az operaházakénál jóval kisebb előadó- és nézőtér különleges intimitása, a korhű hangszeres játék és a díszes jelmezek mellett a KúlArt Produkció előadásaiban fontos szerepet kap az éneket kísérő autentikus barokk gesztikuláció (gesztika), ami a szituáció, a jellem és a szavak kifejezését, avagy – a nézők szemszögéből – ezek könnyebb megértését szolgálja. Produkcióikban - ahogy a 18. századi előadók is tették – az énekesek mélyrehatóan elemzik a cselekményt, a karaktert és a szöveget, és miután megértették az előadott történet szereplőiben kavargó gondolatokat és érzéseket, ezeket a test- és fejtartás, az arckifejezés, a tekintet, a testmozgás és a kézmozdulatok segítségével próbálják kifejezni. Ez a gesztika- koreográfia az intim előadótérben, az énekesek közelsége miatt nagy hatást gyakorol a nézőkre, és egészen kivételes esztétikai élményt nyújt.