Barkóczi Noémi lágy hangja vasárnap délelőtti hullámhosszon mesél több generációnyi női sorsról, kerületeken átívelő migrációról, haldokló növényekben mérhető időről. Helyenként már-már népzenei mélységekbe nyúló melódiái visszarepítenek a negyedmagaddal birtokolt körúti albérletbe, ahol mások emlékeitől kopott szoci karosszékeken ülve bort iszogattatok, és közben azt hittétek, hogy pár év múlva majd minden más lesz.