Ripityára repedt ritmusok, adrenalinajzó energiák, agyserkentőként ható zenei struktúrák, képletek – a Battles zenéjét a matekrock kategóriába szokás bepakolni, de cseppet sem kocka a duó experimentális-elektronikus világa, sokkal inkább lábat-testet bemozdító. Ha már téridomhoz kell hasonlítani, meghökkentő amorf forma. A matek persze annyiban stimmel, hogy nagyon is okos zene ez, agyas grúvokkal, tekervényes hangszereléssel. A matekrock pedig helytálló, a stílus széles spektrumán a kilencvenes évekbeli Slint és a kortárs black midi között a Magyarországon először a Zene Házában fellépő Battles tette naggyá a zsánert.
A New York-i formáció a kétezres évek elején startolt, Anthony Braxton jazzszaxofonos fia, Tyondai Braxton gitáros-billentyűs-énekes és Ian Williams gitáros-billentyűs alapították a kvartettet, amit Dave Konopka basszusgitáros és John Stainer dobos egészített ki négyessé – utóbbi korábban a Helmet, később a Tomahawk ütőseként is hangszere egyik jelentős megszólaltatója. A Battleskorai rövidebb kiadványaival gyorsan nevet szerzett magának, annyira, hogy az elektronikus zene egyik úttörő kiadója, a Warp szerződtette a társaságot. Bár alapvetően rockzenét játszanak, az elsőre szokatlan párosítás a kiadóval mégis stimmel, hiszen ebben a puzzle-szerűen összerakott, ritmusokkal és struktúrákkal játszó zenében ott van az elektronikus tánczene ideája, ahogyan végtére is a hangszereket szoftverekkel összeházasító megszólalás is. A bemutatkozó Mirrored (2007) album az évtized egyik leginnovatívabb albuma lett, ahogyan az arról kimásolt Atlas című dal is egy korszakot meghatározó. A formáció a későbbiekben is maradt a járatlan utakon, úgy, hogy előbb trióvá, majd duóvá alakult. Most a legutóbbi nagylemez, a Juice B Crypts turnéjával jönnek, élőben Stainer könyörtelen dobolása és Williams híres egykezes gitárjátéka (a másikkal billentyűsöket, vagy computert kezel) már önmagában nagyon látványos, de a matekrock egyik legnagyobb alapzenekarát amúgy is látni kell.
Az est első felében hazai oldalról egy szintén nagyon okos (és persze remek) zenekar, az Odd ID lép fel, az elektronikus motívumokkal tarkított poszt-popjuk kövér groove-okkal, váratlan energialöketekkel és további sűrű váltásokkal, pszichedelikus belebegésekkel szólal meg.
