Erkki-Sven Tüür: Aditus
Schumann: I. (B-dúr, „Tavaszi”) szimfónia, op. 38
Sibelius: V. (Esz-dúr) szimfónia, op. 82
„Háromfogásos gourmet menü” - jellemezte a Bachtrack kritikusa Paavo Järvi koncertjét, amelyen Sibelius, Tüür és Beethoven egy-egy darabját tűzte műsorra. A Grammy-díjas észt-amerikai karmester hasonlóan ínyenc programmal érkezik a BFZ-hez is. Erkki-Sven Tüür koncertnyitányszerű művével indul az est. Az újszerű hangzás feszültségét Robert Schumann életvidám, tavaszváró zenéje oldja fel, amelyben a szerző utat talált a Beethoven utáni szimfóniaíráshoz. A koncertet Jean Sibelius egyik legnépszerűbb szimfóniája zárja.
„A zene mint absztrakt művészeti forma minden egyes lény számára különböző víziókat képes megidézni, hiszen mindannyian egyediek vagyunk” - foglalja össze zenéjének célját és lényegét Tüür. Az elsősorban hangszeres műveiről ismert észt szerző 2000-ben elhunyt honfitársa és kollégája, Lepo Sumera számára állít emléket Aditus című darabjával. A latin szó jelentése bejárat, belépés, megközelítés. Az egzisztenciális kérdéseket feszegető mű kromatikus dallamvilágával sokféle gondolatot ébreszthet a hallgatóban.
Az első szimfónia minden Beethoven utáni zeneszerző életművének fontos mérföldköve. Schumann - néhány félbemaradt próbálkozás után - élete egyik legboldogabb és ennek köszönhetően legtermékenyebb időszakában komponálta első szimfóniáját. A tavasz kezdete, Este, Vidám játszótársak, Tavaszi virágzás - hangzottak a mű tételeinek programszerű címei. S bár Schumann végül törölte őket, a négy nap alatt felvázolt és kevesebb mint egy hónap alatt megírt darab mellékneve a szerzőtől származik.
1915-ben nagyszabású ünnepséget szerveztek az akkor ötvenéves Sibelius születésnapjára. A szerző V. szimfóniájának első változatát vezényelte, majd a művet kétszer is átdolgozta. Az egészségügyi problémákkal küzdő Sibelius szimfóniája csupa dúr tételével hősies elszántságot sugároz. Az első tétel egybeolvasztja a korábbi nyitótételt és a scherzót. A jólesően örvénylő, de bonyolult szerkesztésű zene apró motívumokból építkezik. A lassú tétel egyszerű variációs felszíne alatt meg-megjelenik a finálé hangulata, majd a hattyúk szárnyverdesését érzékletesen illusztráló, a hattyútéma diadaláig vezető tétel zárja a művet.