Dukas: La péri
Bernstein: Szerenád
Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei
Perzsa mítosz, ógörög filozófiai dialógus és orosz festmények szolgáltak ihlető kiindulópontként a zeneszerzők számára, amikor az e koncert műsorát alkotó kompozíciókat kottapapírra vetették. Paul Dukas 1911-es balettpoémája a perzsa és örmény mitológia légi szellemét választotta címszereplőül, míg Leonard Bernstein 1954-ben befejezett Szerenádja nem kisebb feladatra vállalkozott, mint hogy zenévé lelkesítse át Platón nevezetes Lakomáját. A szerelem természetéről és eredetéről párbeszédet folytató Szókratész, Arisztophanész és társaik mondandóját jelentős részben a szólóhegedűs közvetíti, méghozzá olyannyira, hogy a Szerenádot olykor titkos hegedűversenyként jellemzik. A Szerenád szólistája ezúttal a fiatal, ám már versenygyőzelmek és fontos debütálások hosszú sorát maga mögött tudó Charlotte Saluste-Bridoux lesz. A Rácz Zoltán által vezényelt koncert igazi slágerszámmal, az Egy kiállítás képei ciklusával zárul majd. Muszorgszkij fantáziáját korán eltávozott barátja, Viktor Hartmann festményei ihlették meg, de azért a mű zeneszerzői önarcképeket is kínál a hallgató számára, hiszen ahogy Muszorgszkij fogalmazott: „Saját ábrázatom a közjátékokban látható.”
Volumenek