Km.: Kaczander Orsolya (fuvola), Lenka Petrovic (hárfa), Tóth Bálint (kürt), Mohai Bálint (fagott), Concerto Budapest, vezényel: Keller András

Mozart: D-dúr kürtverseny, K. 412
Mozart: B-dúr fagottverseny, K. 191
Mozart: C-dúr versenymű fuvolára és hárfára, K. 299
Mozart: g-moll szimfónia, K. 183

Langyos nyár este, csillagok az égen és Mozart zenéje – sok éve már, hogy a Concerto Budapest megteremti ezt az idilli hangulatot a Vármegyeházán a zenekar legkiválóbb szólistáinak közreműködésével. Ezúttal három nem szokványos szólóhangszerre írt versenymű, s Mozart „kis” g-moll szimfóniája hangzik majd el. A műsort nyitó D-dúr kürtverseny csakúgy, mint a zeneszerző két másik e hangszerre komponált concertója barátja, a virtuóz Joseph Leutgeb számára íródott, s mindössze két tételből áll. Második, Rondo tételének kézirata tele van szokatlan előadói utasításokkal, mint például „légy bátor” vagy „ó, micsoda disszonancia”, amelyek minden bizonnyal Leutgebnek szóltak. Az ezt követő B-dúr fagottversenyt gyakran szokták a hangszer repertoárjának leggyakrabban játszott darabjaként említeni, s legtöbbször a zenekari próbajátékok anyagát is képezi. Mozart mindössze tizennyolc évesen írta ezt a remekművet, amely második tételének egy témáját később felhasználta a Figaro házasságában. A fuvolára és hárfára írt C-dúr versenyművet Mozart párizsi útja során írta megrendelésre, amiért végül sosem kapta meg fizetségét. Bár ma már a hárfa minden szimfonikus zenekar állandó részét képezi, a bécsi klasszika idején még ritkaságnak számított ez a hangszer, így igazi kuriózum e darab a komponista életművében. A koncert zárásaként elhangzó g-moll szimfónia szintén egy korai mű, egy tizenhét éves zseni alkotása. Nyitótétele a híres Miloš Forman-film, az Amadeus kezdetén is felcsendül.