W. A. Mozart: C-dúr 'Dissonanzen' vonósnégyes, K. 465
Johannes Brahms: c-moll vonósnégyes, op. 51, No 1
A Dohnányi (született: Rondo) Quartet immár negyedik tematikus koncert-sorozatában Mozart és Brahms vonósnégyesei kerülnek egymás mellé. A műfaj történetének legnagyobb fordulópontját kétségtelenül a (kései) Beethoven-kvartettek jelentik. E művek után a vonósnégyesírás minden komponista legszigorúbb vizsgája, a szakmai tudás és az invenció erőpróbája. Nem véletlen, hogy egy olyan nagy kaliberű és termékeny szerző, mint Brahms – saját bevallása szerint – több mint húsz vonósnégyest írt (és semmisített) meg, mire a közönség elé mert állni három kvartettjével. Ezzel szemben Mozart vonósnégyesei az utolsó remekművek a Beethoven előtti "békeidőkből", bár a becsvágy ezekben is érezhető: a fiatal komponista a műfaj megteremtőjének, Haydn papának akart imponálni e mozarti mércével is kiemelkedően ötletgazdag darabokkal.