Miután a három nagyszerű francia zenész a Supersonic formációval már közbeutazta a Földet és a legnagyobb koncerttermekben és stadionokban lőtte ki a pszichedelikus rakétát, a BMC budapesti stúdiójában jöttek össze, hogy kozmikus utazásra induljanak. Ismeretlen célállomásra tartó útjuk során kioldottak minden biztonsági övet, így teljes mértékben saját ösztöneikre és tapasztalataikra hagyatkoztak a zenei irányvétel közben: tudós zenészek révén ebből egy rengeteg popkulturális és jazz-zenei utalást tartalmazó, a megkomponáltság érzetét sugalló, ugyanakkor teljes egészében rögtönzött zene született. A szabad improvizáció peremén lejtett űrtáncukhoz kortárs törekvések, ambient kísérletek, fényes szintipop és féktelen pszichedélia adják a lendületet. Ugyanakkor nem kevés tükröződik vissza olyan emblematikus albumokból, mint Miles Davis: In a Silent Way, vagy Klaus Schulze: Timewind című opusza, de talán az sem tévedés, ha John Carpenter filmzenéinek hatására, vagy Thomas személyes kedvencére, Sun Ra retrofuturizmusára bukkanunk az ihlető erők között. Mindez nem véletlen, ha figyelembe vesszük Thomas egykori kijelentését, miszerint „a zene az egyetlen ismert űrhajó, vagy mindenesetre az egyetlen időgép. Elképesztő. Létezik és itt van a szemünk előtt, hiszen a zene képes megrövidíteni az időt.”

A kozmikus zeneturisták ezen az estén visszatérnek budapesti bázisukra, hogy a publikumot is magukkal rántsák ebbe a felemelő élménybe.