J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079 – Ricercar a 6
Huzella: Epilogue (B-A-C-H)
Volker Bräutigam: Epitaph für Maximilian Kolbe (in Gedanken an das Ricercare à 6 aus dem Musikalischen Opfer von J. S. Bach)
Karg-Elert: Jesu, meine Freude – szimfonikus korál, op. 87/2
Bunk: Legenda, op. 29
Antalffy-Zsiross: Esti dal
Jongen: Sonata eroïca, op. 94
Elekes Zsuzsa nemzetközi karrierje az 1980-as lipcsei Nemzetközi Bach Verseny megnyerésével vette kezdetét; azóta sok száz hangversenyt adott Európa szinte valamennyi országának templomaiban, hangversenytermeiben, neves fesztiváljain. Mindeközben a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium tanáraként növendékek százait ismertette meg a hangszerek királynőjével mintegy három évtizeden át, és tizenöt szólólemezt készített Bach, Liszt, a német romantika és a 20. század magyar orgonairodalmának izgalmas darabjaiból. Ebbe a műsorba is főleg olyan műveket válogatott össze, amelyeket alig vagy egyáltalán nem hallani koncerten. Az első részben Bach nagyszabású műve mellett egy igazi kuriózum is elhangzik: Huzella Elek az 1956-os forradalom alatt elhunyt barátja emlékére írt kompozíciója. A második félidőben pedig olyan alkotások is megszólalnak, amelyek a Zeneakadémia varázslatos hangú Voit-orgonája építésének idején íródtak, de a terem arany babérlevelekkel borított falai közt a belga Jongen romantikus stílust idéző, franciás színezetű hősi szonátája szintén tökéletes miliőre talál.
