A Vodku fiai új sorozatának egyikéről sem érdemes lemaradni, mert egy-egy évtized emlékeit elevenítik fel - szép sorban - a 60-as, a 70-es és a 80-as évekből. Természetesen Bereményi Géza szövegein és Cseh Tamás dalain keresztül.
"A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ.
Kafkában, Sartre-ban és távoli bölcsekben csodálta meg önnönmagát."
" A 74-es év
mindegyik hajnalán esö esik"
"70 vagy 60, most 76 van.
Arctalan év ez, mondd meg Irénnek.
Mondd meg Irénnek: a nyolcvanas évek
sapkát viselnek; írd meg Irénnek."
"Születtem Magyarországon, 77 éves vagyok,
fejemben összekeveredtek a féldecik s kormányzatok.
Neveltek hazaszeretetre, hittem az Istenben is,
harcoltam két háborúban, túléltem, az istenbe is.
Elhagytam, kérném, vagy 39 asszonyt,
s vagy kétannyi elhagyott.
Tankcsapdákba hugyoztam, ettem lótetemet,
és mégis itt vagyok.
Fejemben egy verkli jár, mely verkli így muzsikál:
"Túléltem mindeneket, kormányt és féldeciket,
egy magyar túlélő, címzetes, vitézlő, tönkrement lábain,
de áll önök előtt!"