Schubert: Esz-dúr impromptu, D. 899/2 [op. 90/2]
Schubert: Gesz-dúr impromptu, D. 899/3 [op. 90/3]
Schubert: A-dúr zongoraszonáta, D. 959
Debussy: Bergamaszk szvit
Debussy: A boldog sziget
Bartók: Improvizációk magyar parasztdalokra, BB 83 [op. 20]
Közismert tény, hogy az információk 90 százalékát vizuálisan fogadjuk be. De mi a helyzet a zenével? Mit eredményez, ha valami miatt egy zenész nem képes a vizuális információk befogadásra? Az emberiség története során mindig speciális képességeket társított a vaksághoz. E képességek közé tartozik a muzsikálás különleges tehetsége is. A kívülállók első gondolata, hogy az „adatbemenet” 90 százalékának elvesztése páratlan belső hallást és érzékenységet eredményez. A zenészek számára pedig szinte felfoghatatlan, hogyan lehet kotta nélkül megtanulni ezeket a bonyolult zenei struktúrákat. Érdi Tamás koncertje segít elgondolkodni a fentieken. Játékán páratlan belső zeneiség szűrődik át. Valami olyan megfoghatatlan, katartikus művészi élményt nyújt, amely jóval túlmutat a látható világon és a hangszertechnikán. A fiatal zongoristanemzedék egyik legtehetségesebb képviselője koraszülöttként vesztette el látását. Kiváló zenei képességei már kisgyermek korában megmutatkoztak. Tanára, Becht Erika speciális módszerrel teszi „láthatóvá” számára a kottákban írottakat, és ő ennek alapján alakítja ki saját művészi olvasatát. Ezen az estén Schubert, Debussy és Bartók műveiből válogat.