Km.: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Emmanuel Pahud (fuvola), vezényel: Káli Gábor

Satie-Debussy: Két Gymnopédie
Poulenc-Berkeley: Szonáta
Saint-Saëns: Románc fuvolára és zenekarra, op. 37
Chaminade: Concertino fuvolára és zenekarra, op. 107
Berlioz: Fantasztikus szimfónia

Aki ismeri a fuvolázás történetét, tudja, hogy a 19. század végén és a 20. században számos nagyszerű francia fuvolás működött: olyanok, akik meghatározó befolyást gyakoroltak e hangszer játékának történetére: Paul Taffanel, Marcel Moyse, Jean-Pierre Rampal - hogy csak a legnagyobbakat említsük. Hozzájuk csatlakoztak a francia svájciak, például Aurèle Nicolet. Francia Svájc szülötte korunk legnagyobbja, Emmanuel Pahud is. Ő játssza francia szerzők fuvolaműveit a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertjén, francia szimfonikus zenével körítve.

A francia fuvolások ösztönözték a francia zeneszerzőket, hogy komponáljanak fuvolára? Vagy fordítva történt? A francia komponisták fuvola iránti rokonszenve termelte ki a jobbnál jobb előadókat? Ki tudja? Tény, hogy a seregnyi virtuóz francia fuvolásnak francia darabok is jutottak bőven, és erről szólván nem csak Debussy és Ravel pazar fuvolaszólóira gondolhatunk. Pahud például eljátssza Poulenc fuvolára és zongorára komponált Szonátáját zenekari átiratban, Saint-Saëns Románcát és Cécile Chaminade, egy érzékeny tollú zeneszerzőnő kifinomult-elegáns Concertinóját. Ínyenceknek való műsor! De hát Pahud maga is ínyenc. Ő a Berlini Filharmonikusok világsztár szólófuvolása, de emellett versenyművek előadója és kamarazenész is, aki hangszere repertoárjának legapróbb kincseit is felfedezi és lemezre rögzíti. A francia fuvolaművek francia szimfonikus keretbe kerülnek, amikor a koncert karmestere, a máris nemzetközi sikereket arató, fiatal Káli Gábor az est bevezetőjeként Satie két Gymnopédiáját vezényli Debussy átiratában, a második részben pedig Berlioz hatalmas, vizionáló erejű Fantasztikus szimfóniáját. Ezen az estén lubickolhatunk a francia zenében!