Km.: Elisabetta - Boross Csilla, Maria - Kolonits Klára, Roberto Leicester - Horváth István, Talbot - Cseh Antal, Cecil - Szélpál Szilveszter, Anna - Máthé Beáta, Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Szegedi Nemzeti Színház énekkara, Vezényel: Dinyés Dániel
Alkotók:
Látványtervező: Szabó Gábor
Karigazgató: Flórián Gergely
Zenei asszisztens: Hermann Szabolcs, Zalánki Rita
Súgó: Molnár Tünde
Ügyelő: Stefanik Sándor
Rendezőasszisztens: Czene Zoltán
Magyarországi bemutató. Koncertszerű opera három felvonásban, két részben, olasz nyelven. A szöveget írta Giuseppe Bardani, Friedrich Schiller azonos című műve alapján.
Erzsébet fogva tartja a skót királynőt, Máriát, ám halogatja kivégzését, mert tudja, hogy azzal még több ellenséget szerezne Angliának. Leicester grófja, akibe Erzsébet még mindig szerelmes, megkísérli, hogy kegyelmet kérjen szíve új hölgyének, Máriának. Ez annyira felbőszíti az angol királynőt, hogy azon nyomban aláírja a halálos ítéletet.
Érdekes, hogy az ősbemutató két főszereplője ki nem állhatta egymást, aminek egyik oka az volt, hogy az akkor már ünnepelt zeneszerző kegyeiért versengtek. Az egyik próbán az Erzsébetet alakító énekesnő a hajánál fogva kezdte ráncigálni kolléganőjét, amit az egy jól irányzott ökölcsapással torolt meg. Ez a mozzanat még akkor is túlzásnak hatott, ha a megfelelő dramaturgiai ponton történt, mégpedig ott, ahol Erzsébet és Mária egymást becsmérlik.
A bajokat tovább tetézte, hogy az Olaszországban intenzíven működő cenzúra is beleszólt a librettóba. Végül maga a nápolyi király be is tiltatta a darabot, mert a hatalommal való visszaélés ecsetelését megengedhetetlennek tartotta. Harminc évvel később, miután lecsillapodtak a kedélyek, végre elővették az eredeti változatot.
Donizettinek ezt az operáját viszonylag ritkán játsszák, de a Tudor királynőkről szóló operafűzért (Maria Stuarda, Anna Bolena, Roberto Devereux) nemrég hatalmas sikerrel mutatta be a Metropolitan Opera.