Rachmaninov: Prelűdök – válogatás (cisz-moll, op. 3, No. 2; F-dúr, op. 32, No. 7; Esz-dúr, op. 23, No. 6; Desz-dúr, op. 32, No. 13)
Beethoven: G-dúr szonáta, op. 30, No. 3

Ysaÿe: II. szólószonáta („Jacques Thibaud”), op. 27, No. 2

Nem csak esténként érdemes felkeresnie a Müpát annak, aki izgalmas és élő zenei élményekre vágyik. Délutánonként a legkülönfélébb műfajokkal lehet találkozni az épületben: kedden a Zászlótérben a jazz és a népzene, szerdán és szombaton az Üvegteremben a klasszikus műfajok fiatal képviselői adnak randevút a Müpába betérő, zenére vágyó publikumnak. A Hangulatkoncertek sorozatában a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatói mutatkoznak be hétről hétre, hogy tudásuk legjavát adva bizonyítsák tehetségüket és elhivatottságukat a nagyközönségnek.

Rachmaninov legfontosabb művei közé tartozik huszonnégy prelűdje, valamennyi hangnemben. A hangnemek sorrendje nem követ semmilyen logikát, mint Bach prelúdium és fúgái vagy Chopin prelűdjei esetében, és keletkezésük időpontja is rendkívül változatos, nem sorozatban készültek. Beethoven az op. 30-as hegedűszonátáit heiligenstadti nyaralása során komponálta 1802-ben. Ysaÿe-t pedig Szigeti József Bach-játéka inspirálta arra, hogy 1923-ban megkomponálja saját hat szonátáját szólóhegedűre. Olyannyira nagy elődje hatása alá került, hogy II. szólószonátájának első tételében hangról hangra idézi az E-dúr partita prelúdiumát. Mind a négy tételben feltűnik a Dies irae dallama, amitől a mű még kontrasztosabbá válik.