A közel húszéves Anna and the Barbies akusztikus koncertet ad, amelynek keretein belül Platón barlanghasonlata vetül ki a Müpa „nagy barlangfalára”. A zenekar indulása óta kísérletezik a különböző művészeti ágak ütköztetésével, fuzionálásával. Az együttes a Hey, June! fesztiválon áthangszerelt repertoárt mutat be, továbbá emberi, mozgó, pulzáló, lélegző biodíszletet vonultat fel - a platóni barlangból való közös kitekintés reményében.

A Pásztor Anna vezette Anna and the Barbies kendőzetlenül őszinte és felemelően pozitív dalszövegekkel, lüktető és magukkal ragadó rockos ütemekkel és átütő erejű színpadi jelenléttel hódította meg közönségét. A 2004-ben megalakult zenekar hét nagylemez, egy egész estés zenekari film (Álmatlan), és megszámlálhatatlan koncert után - olyan, a műfaj szempontjából szokatlan helyszíneken is, mint a Fővárosi Nagycirkusz vagy a Nemzeti Színház - 2020-ban egy célzatos dallal (Ha egyszer ennek vége) biztatta és rázta fel közönségét, de igaz ez a mentalitás a formáció legutóbbi klipes szerzeményére is (Lábon kihordott szerelmek). A Müpában akusztikus koncert formájában ismét hangsúlyos az üzenet: az ókori görög filozófus, Platón barlanghasonlata kel életre egy összművészeti eseményen. Az Anna and the Barbies tagjai így fogalmaznak: „Az igazság erősebben világít, mint a Nap! Szófákhoz láncolt emberek lesik szinte hipnotikus révületben a pixelek által kreált árnyékképet a világról. Az agy piciny, életre utaló ingerei megbizseregtetik a gazdatestet a látókéregben, aki boldog, mert állítólag érzékel, él…”