Jim Morrison decemberben lett volna 80 éves. Dalaiban Amerika halálát énekelte meg, ő, a „hippi Adonis” múlt időben írt a „jó nyári esőről”, de felmutatta a reményt is. „ A Hippi halála az Új ember születése”- mondta 1969-ben. Rövid életében végig a zenét és a költészetet elválasztó „Ajtóban” állt. Mögötte tomboltak saját dalai, néger bluesokkal és színházi dalokkal keveredve. Előtte Ginsberg, Joyce, Jack London útja, melyen el akart indulni, de érte jött a Halál Angyala és elvitte őt.
Mindenki benn van? Mindenki benn van? Mindenki benn van?
Az ünnepély kezdődik nyomban.
Ébredj! Nem emlékszel, hol volt vége ennek az álomnak?
Ébredj! Rázd ki az álmokat a hajadból, gyermekem, szép kedvesem.
Válaszd meg a napot. És válaszd meg napod jegyét!
A Nap istensége az első, amit meglátsz.
Óriási, ragyogó strand, hűvös, ékköves Holdban.
Meztelen párok rohannak csendes partján.
És nevetünk, mint gyengéd, őrült gyermekek.
Jólesően, a gyermekkor vatta-agyába fészkelten.
(Jim Morrison: Ébredés)
(Kísérő program: A Hobológiai Társaság vándorló kiállítása az előtérben)