Egy történet, melyet mindenki nagyon jól ismer: a sötét erdőben a gonosz boszorkány mézeskalácsból épült házikóját ámulva néző két testvér, Jancsi és Juliska képe a Grimm-testvérek népszerű mesegyűjteményének köszönhetően sok-sok generáció közös emlékezetének részévé vált. A legsikeresebb német meseoperában, Humperdinck világszerte játszott művében azonban a hangsúlyok kissé áthelyeződnek, és a mesehősök új arcukat mutatják meg, miközben a történet természetesen itt is megnyugtató véget ér.

Egy év híján negyvenéves volt Engelbert Humperdinck, amikor első nagy nemzetközi sikerét aratta Jancsi és Juliska című gyerekoperájával. Hogy valódi családi kikapcsolódásról van szó, arról a mű keletkezéstörténete is tanúskodik: Adelheid Wette, a komponista húga „gyerekszobaszínházat” tervezett férjének születésnapi meglepetésként, ám a testvérpár által jegyzett néhány dal hamarosan egész operává nőtte ki magát. Az alkotópáros jelentős módosításokat hajtott végre az eredeti cselekményen: a gonosz mostoha helyett saját édesanyjuk űzi el a két kisgyereket az erdőbe. A Wagner-rajongó Humperdinck - aki asszisztált is a mester mellett a Parsifal bemutatóján - szenvedélyes, gondolkodásában, felépítésében is a példaképére hajazó partitúrát tett le az asztalra. Hogy Jancsi és Juliska története nemcsak a mesekönyvek lapjain, hanem az operaszínpadon is megállja a helyét, arra biztosíték az Oberfrank Péter karmester irányította Sinfonietta Erudita játéka, illetve Gábor Sylvie rendező közreműködése.