Isfar Sarabski az azeri jazz-színtér egyik vezető alakja, aki 2009-ben megnyerte az igen rangos szóló zongoraverseny kategóriát a Montreux Jazz Fesztiválon. Sarabski családi vonalon determinált zenészkarrierje ezután a Berklee College Of Music-on folytatódott, majd meg sem állt a világon meghatározó koncerttermekig, jazzklubokig a Royal Albert Halltól a Queen Elizabeth Hallon át az Apollóig. Első világterjesztésű lemeze 2021-ben jelent meg Planet címmel, első magyarországi koncertjére a Magyar Zene Házában pedig a ritkán hallható kvartettfelállásával érkezik, azaz a zongora-bőgő-dob triót kiegészíti az azeri autentikus zenében meghatározó pengetős hangszer, a tar.
Isfar Sarabski dédapja, Huseyngulu Sarabski operaénekes úttörő volt az opera terjesztésében az iszlám világban. Édesanyja hegedűtanár, édesapja pedig igen széles ízlésű, nagy zenerajongó, az ő klasszikus zenei-, jazz-, rock-, soul-lemezgyűjteménye volt a kiindulópont fia számára is, aki hamar megmutatta tehetségét zongorán. Az 1989-es bakui születésű zenész húszévesen nyerte meg a Montreux Jazz Fesztivál szóló zongora kategóriáját, ami után Herbie Hancockkal játszhatott, a Berkleen tanult és végigkoncertezte a világot. 2011-ben alapította saját trióját, amellyel 2014-ben adott ki egy cd-t Azerbajdzsánban, majd a megbecsült azeri szaxofonossal, Rain Sultanovval készített meditatív albumokat (Cycle - 2018, Influence - 2020). Saját stílusát meghatározza a gyerekkorból hozott sokszínűség, klasszikus- és jazz-hatások kereszteződnek sokszor virtuóz játékában, de triója megszólalásában ott van az azeri tradicionális Mugam és általában a közel-keleti zene hatása is. Az utóbbi években az elektronikus zene felé is nyitott, bakui klubzenészekkel dolgozik, és miközben egy ilyen albumon is ügyködik, 2021-ben megjelent saját neve alatt az első nagylemeze. A Planet című kiadványon Mark Guiliana dobos (Avishai Cohen, Brad Mehldau, David Bowie, Lianne La Havas) és Alan Hampton (Sufjan Stevens, Andrew Bird, Chris Thile) bőgős kíséri, egy dalban saját triója zenél és két szerzeményben hallhatjuk ahogyan a közel-keleti pengetős hangszer, a tar játéka egybeforr Sarabski klasszikust és jazzt keresztező zongorajátékával. A klasszikus hatás amúgy erős a lemezanyagon, Csajkovszkij-átdolgozás mellett a címadó szerzemény olyan, mintha Sarabski Rahmanyinov stílusában játszana jazzt. A Magyar Zene Háza közönsége a kvartetté bővített felállásban, a repertoárt néhány dalban kísérő, azt nagyon erőssé tévő tar-játékkal együtt hallhatja a remek zongoristát.
