Km.: Navratil Andrea (ének), Sz. Nagy Mari (mese, ének, homokrajz), Demeter László (koboz, ének)
Hogy is szól a népi mondóka? „Kerek egy ég alatt kerek egy istenfa, Kerek istenfának szép tizenkét ága, Szép tizenkét ágán ötvenkét virága, Ötvenkét virágán három aranyalma.” Találós kérdés is lehetne, de nem az: a kiszámoló az esztendőről szól. A sokoldalú népdalénekes, Navratil Andrea meséből, zenéből és képzőművészetből sűrűre szőtt műsorában az évet járja körül: a nagy keresztény ünnepek a születés örömétől a feltámadás misztériumán át a Szentlélek eljöveteléig új perspektívából látszanak.
A közelmúltban Liszt Ferenc-díjjal elismert népdalénekes és mesemondó, tanár és ökológus Navratil Andreát a Müpa közönségének apraja-nagyja már nagyon is jól ismeri. A lenyűgöző energiákkal rendelkező művész plasztikus, ízes mesemondása, kifejező énekhangja újra és újra elvarázsolja a kicsiket és a nagyokat egyaránt. A Kerek egy ég alatt című műsorban két régi szövetségesével teremt hamisítatlan varázslatot a színpadon. A Bartók-emlékdíjas népzenész, a Kobzos együttes tagja, Demeter László a magyar népzene és népdal ősi, a városi ember által mára elfeledett, vagy tán sosem ismert rétegeit tárja fel. Miközben a színpad egyik oldalán ők ketten meseszóból, népi énekből, hagyományos hangszerszámból teremtenek világot, mellettük Sz. Nagy Mari bábművész és homokrajzos illékony, ám annál engedelmesebb anyaggal, a homokkal építkezik. Ahogy a mese szála szeszélyesen tekeredik és gombolyodik, a bábművész ujjai között pergő homokszemek is úgy rendeződnek a szakrális ábrázoló művészet egymásra épülő rétegeibe. Képzőművészeti igényességű képek teremtődnek és tűnnek a semmibe, miközben a magyarországi művelődéstörténet kincseinek egyik legarchaikusabb, a szakértő közreműködők révén mégis a lehető legközelebb hozott rétegével ismerkedünk meg.