Bartók: 3. vonósnégyes, BB 93
Brahms: h-moll klarinétötös, op. 115
Schubert: 14. (d-moll) vonósnégyes, D. 810 („A halál és a lányka”)

A három hazai zenészgeneráció tudását, tehetségét integráló Hungarian Quartet a magyar vonósnégyesjáték külsőségektől mentes, de nagyon is humánus hagyományának megújítását tűzte ki célul. A formáció névválasztásával deklarálta, hogy az 1935-ben Végh Sándor által alapított és később Székely Zoltán által vezetett Hungarian String Quartet 1972-ben abbamaradt munkáját kívánja folytatni. Valójában azonban a világhírűvé lett budapesti kvartettjáték kezdetére is visszautalnak, hiszen az 1909 és 1946 között működő, Waldbauer Imre és Kerpely Jenő nevével fémjelzett legendás kamarazene-társulás szintén Magyar Vonósnégyes néven hódította meg a hazai és külhoni közönséget. Az új magyar szuperkvartett hangversenyén Bartók Béla effektusokban gazdag 3. vonósnégyese után Johannes Brahms kései klarinétötöse csendül fel Klenyán Csaba közreműködésével. Az est második felében egy másik hajdani bécsi lakos, Franz Schubert ma is megrázó, lassú tételében saját „A halál és a lányka” című dalát variáló kvartettje szerepel.