Kobajasi Kenicsiró a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar zenei életének egyik központi alakja, aki az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János utáni időszakának zeneigazgatójaként írta be magát a hazai zenei előadó-művészet aranykönyvébe. Közülük is kiemelkednek Beethoven szimfóniái, melyeket hasonlíthatatlan tűzzel, intenzitással, lírával volt képes megszólaltatni.
Km.: Kele Brigitta (szoprán), Mester Viktória (mezzoszoprán), Szappanos Tibor (tenor), Fried Péter (basszus)
Beethoven: Egmont-nyitány, op. 84
Beethoven: IX. (d-moll) szimfónia, op. 125
Kobajasi Kenicsiró a nyolcvanas-kilencvenes évek magyar zenei életének egyik központi alakja, aki az Állami Hangversenyzenekar Ferencsik János utáni időszakának zeneigazgatójaként írta be magát a hazai zenei előadó-művészet aranykönyvébe. A magyar közönség ma is élénken emlékszik lelkes, érzelmekkel átfűtött, a zenélés természetességét és közvetlenségét megtestesítő tolmácsolásaira. Közülük is kiemelkednek Beethoven szimfóniái, melyeket hasonlíthatatlan tűzzel, intenzitással, lírával volt képes megszólaltatni, vagyis a bécsi klasszikus zeneszerző minden arcát lenyűgöző hitelességgel ábrázolta.
A 2015-ben hetvenötödik születésnapját ünneplő Kobajasi azóta a világ számos pontján varázsolta el a közönséget. Kapcsolata a Cseh Filharmonikusokkal is szoros: az együttest vezényelve az első távol-keleti karmesterként lépett fel a Prágai Tavasz zenei fesztiválon, napjainkban pedig a japán zenei élet egyik aktív szereplője. Fellépése a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával azért is különleges, mert az együttes jogelődje éppen nyolcvan éve, 1936-ban kezdte meg működését Dohnányi Ernő kezdeményezésére és vezetésével.