Lajtha: Prélude (Andante con moto)
Lajtha: Egy muzsikus írásaiból, op. 1 – 2. Levélféle magamról
Lajtha: Három bölcsődal
Lajtha: Hat zongoradarab, op. 14 – 1. Ostinato, 5. Fuga, 6. Toccata
Szabó Cs.: Mikor Csíkból kiindultam
Szabó Cs.: Négy miniatűr
Szabó Cs.: Kis szvit
Szabó Cs.: Tánc az ős Kajánnal
Kodály: Hét zongoradarab, op. 11
Szokolay: Sonatilla serenata, op. 7
Szokolay: Portrék, op. 109
Szokolay: Vérnász-szvit, op. 54a
„Amikor eljutsz arra a pontra, hogy azt gondolod, ez a darab már nem lehet jobb, akkor indul el lefelé a minősége (az előadásodban) annak a darabnak” – idézte fel egy interjúban Kocsis Zoltán tanácsát a mai magyar zenei élet egyik legnevesebb zongoraművésze, Balog József. Ez a meggyőződés igazán jellemző Balog koncentrált, a magától értetődő virtuozitást tiszta, egyszerű formaképekkel ötvöző művészi személyiségére, de legalább annyira tükrözi azt az alkotói gondolkodást, esztétikai állásfoglalást is, ami a mai koncert programján szereplő kompozíciókat összeköti. Kodály, Lajtha, Szokolay és az erdélyi származású Szabó Csaba művei mind jellegzetes képviselői a 20. századi magyar zongorazenének. Lírai, képszerű miniatűrök sorát kínálja a program, amelyeket elsősorban nem valamiféle experimentális megközelítés jellemez, hanem inkább, ahogyan Tóth Aladár fogalmazta meg Kodály op. 11-es Hét zongoradarabjával kapcsolatban, „a kifejezésmód analitikus leegyszerűsítése”.