Km.: Kristóf Réka (szoprán), Gertler Teó (hegedű), művészeti igazgató: Várdai István, koncertmester: Tfirst Péter
Veress: Négy erdélyi tánc
Hubay: Preghiera
Lisz: A három cigány
Kodály: 3. epigramma
Kodály: Székelyfonó (részlet)
Dohnányi: Szerenád, op. 10
A Liszt Ferenc Kamarazenekar nemzeti összetartozás napi koncertje a magyarság és a magyar kultúra államhatárokon átívelő gazdagságának szép példája. Szólistaként Gertler Teo és Kristóf Réka személyében két Felvidékről származó kivételes tehetség lép színpadra – mindketten a Virtuózok tehetségkutató felfedezettjeként kerültek a figyelem középpontjába. Gertler Teo négyéves kora óta hegedül, és nemcsak a hazai és nemzetközi hegedűversenyeken arat újabb és újabb győzelmeket, de a legkülönbözőbb területeken, például kémia- és matematikaolimpiákon is sikerrel szerepel. Az ugyancsak többszörös díjnyertes Kristóf Réka az operaszínpadokon és koncerténekesként is rendszeresen elkápráztatja a közönséget, pályafutásának egyik csúcspontjaként a New York-i Carnegie Hallban adott szólóestet.
A hangversenyt Veress Sándor vonószenekarra komponált Négy erdélyi tánca nyitja, ötvözve az erdélyi hangszeres tánczene sodró erejét a barokk concertók tartásával és szikrázó hangzásvilágával. Ahogy a szerző a partitúra előszavában leszögezi, a táncdallamok saját fantáziájának termékei, a parasztzene és a tánckultúra ismerete és közelsége ugyanakkor a mű minden pillanatában érződik. Veress zeneszerzőként, népzenekutatóként, zongoraművészként és zenepedagógusként is a Bartók és Kodály utáni generáció kimagasló alkotójaként írta be magát hazánk zenetörténetébe.
A Bartók és Kodály előtti nemzedék nagyhatású képviselője volt Hubay Jenő, aki egyedülálló hegedűiskolát teremtett, szólistaként meghódította a világ színpadait, elévülhetetlen érdemeket szerzett kamarazenészként, kitűnő zenéket komponált, és a Zeneakadémia főigazgatójaként is megkérdőjelezhetetlen hatást gyakorolt a zeneéletre. A Preghiera egyik legszeretettebb darabja – hegedűn megszólaló gyönyörű, érzelmes ária.
Hubay szerepet játszott a programban szereplő Liszt-mű, A három cigány népszerűsítésében is: szinte elfeledett kompozícióként bukkant rá 1929-ben, majd nemsokára közreadta saját kora igényeihez igazított átdolgozásban. Liszt az eredeti parafrázist a világhírű virtuóz, Reményi Ede számára készítette, a zeneszerző kézírásos tanúsága szerint 1864-ben Rómában, a Madonna del Rosario-kolostorban. Korabeli beszámolók szerint Reményi a parafrázist játszva „ábrándozott, zsivajgott, festett, táncolt”, és kétségkívül nagy sikert aratott.
Kodály eredetileg szöveg nélküli énekgyakorlatnak szánta epigrammáit, amelyek különböző hangszereken is előadhatók, Kistétényi Melindának köszönhetően pedig hangulatos szöveggel, szinte dalként is énekelhetők. A rövid darabok (amelyekből most a harmadik hangzik el) a zenélés, az éneklés örömét, derűjét közvetítik, akárcsak a Székely fonó, amelyet sokan Kodály törekvéseinek kvintesszenciájaként is emlegetnek. „Egy nép legjobban a népdalain keresztül ismerhető meg” – vallotta Kodály, akit ez a hite vezetett a Székely fonó megkomponálásában is. Dohnányi Szerenádja a hangverseny fináléjaként egyszerre repít vissza minket a klasszikus szerenádok világába, idézi fel Mozart, Schubert és Brahms karaktereit, és mutatja meg, hogyan formálja a zeneszerző sajátjává a korábbi évszázadok és saját jelenének sokrétegű zenei hagyományait.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar hatvan éve állandó szereplője a klasszikus zenei élet nemzetközi elitjének, így méltán tartják világszerte a kamarazenekari műfaj egyik legjobb képviselőjének. A 2016 óta Tfirst Péter által vezetett együttes a legrangosabb hazai koncerttermektől a bécsi Musikverein és az amszterdami Concertgebouw színpadán át a Sydney-i Operaházig és a New York-i Carnegie Hallig elsőrangú szólisták közreműködésével koncertezik. A közelmúltban olyan kiváló zenészekkel játszottak együtt, mint Mischa Maisky, Emmanuel Pahud, Fazıl Say, David Fray, Martha Argerich, Baráti Kristóf vagy Várdai István, aki 2020-tól a zenekar művészeti igazgatójaként működik közre a szakmai felkészítésben és a művészi koncepció kialakításában. A Liszt Ferenc Kamarazenekar munkáját meghatározza egymásra épülő, kettős célja: a minőségi hagyomány megőrzése és a folyamatos megújulásra való törekvés.