Lorenzo Senni kívülállóként került az elektronikus zene világába, soha nem járt rave-ekre és partizni, így egy egészen sajátos szemszögből tudta megragadni a klubzene egy bizonyos ágának és a hedonizmusnak a lényegét – elméletét pedig rave voyeurismnek nevezte. A külső megfigyelőből azonban nemcsak aktív cselekvő lett, hanem tánczenei úttörő, hiszen az így összerakott szerzeményei egészen újszerűek. Dallamstruktúrái a festészetből átemelt pointillizmussal írhatók le, az eufórikus trance szétszedett és apró elemekből újra összerakott megvalósítása.
A Riminiből származó Lorenzo Senni egy hardcore-zenekar dobosaként kezdte, a tánczenei kultúra – amely az ő fiatalkorában a trance-szel és a gabberek hedonisztikus világával volt csúcson – pedig csak kívülről bűvölte el. Ám úgy annyira, hogy ebbe az irányba kanyarodva a műfaj esztétikai nyelvét a megfigyelő szemszögéből használva megvalósította a maga elképzelt eufórikus partivilágának kísérőzenéjét. Az arpeggiókra és felemelő hangdizájnra épülő, de a dobokat kerülő szerzeményei valóban olyanok, mintha a trance zenét egy pointillista Seurat-festménynek képzelnénk el, apró pontokból, sok hiányból áll össze egy hatásában mégis teljes értékű kép. A glitch-es, azaz a hiba esztétikájára épülő korai Senni-kiadványok után a 2012-es Quantum Jelly című anyagon állt össze először a hatásos képlet, ami a következő, 2014-es lemezen tökéletesedett – a Superimpositions a korszak dekonstruált klubzenés hullámának egyik legfontosabb, nagyhatású kiadványa volt. Senni azóta is ezt a formulát járja körbe újabb és újabb irányból, egyre több réteggel (Persona, 2016) és egyre eufórikusabb hatást kiváltva, mint azt legutóbbi albuma, a 2020-as Scacco Matto is bizonyítja. A producer ezt az egyszerre éteri, gazdag nyelvet beszélő, futurisztikus kiadványt mutatja be a Magyar Zene Házában, egy csak ide tervezett vizuális show-val.
Az estét STILL, azaz Simone Trabucchi zárja, akit a PAN kiadó által megjelentetett 2017-es nagylemeze kapcsán ismerhettünk meg. Zenéiben és dj-mixeiben a dancehall esztétikáját járja körbe, mellyel izgalmas, pozitív értelemben vett eklektikus hangulatot kölcsönöz majd az esete levezetéséhez.
Az est első felében hazai oldalról a pécsi Fausto Mercier lép fel, aki szintén sokszorosan szétszerelt és újraépített, dekonstruált klubzenével játszik, és hoz létre így jövőbemutató elektronikus zenét.
