Lukács Miklós cimbalomművész kétségkívül a magyar és nemzetközi zenei élet egyik legkivételesebb alakja: klasszikus zenei képzettsége lehetőséget adott számára, hogy a jazzel és a kortárs zenével is elmélyülten foglalkozzon. Virtuóz játékmódja és folyamatos kísérletezése korábban ismeretlen hangzások felfedezését eredményezte hangszerén.
Ennek legjobb példája a 2013-ban alapított triója, a Cimbiózis, mellyel kapcsolatban így fogalmazott: "Úgy komponáltam erre a trióra, hogy kamarazeneszerűen szólaljunk meg, ahol minden zenész egyforma súllyal van jelen. Ezért is választottam a Cimbiózis nevet: a köztünk lévő szimbiózis kulcsfontosságú". Társainak Orbán György bőgőst és Baló István dobost választotta ehhez a feladathoz.
A trió negyedik lemeze a Zene az időtlen percek magányából címet viseli és 2020-ban jelent meg a BMC Records gondozásában. Fazekas Gergely a lemez hangzásáról többek között a következőket fogalmazta meg: "Az ember folyamatosan azt érzi, miközben hallgatja ezt a három káprázatos zenészt, hogy az emberi gondolkodás és érzelemvilág peremvidékén járnak: ott, ahová csak keveseknek adatik eljutni, s ahonnan nem vezet út tovább". A Magyar Örökség- és Príma díjas zenész lemezét 2020-ban az év tíz legjobb albuma közé választotta a New York City Jazz Records magazin.