Schumann: I. (B-dúr, „Tavaszi”) szimfónia, op. 38
Schumann: III. (Esz-dúr, „Rajnai”) szimfónia, op. 97

Két fontos gondolat rejlik e nagyszerűnek ígérkező hangverseny hátterében: az egyik a nemzetközi együttműködés az európai zenekari életben, elsősorban az ifjúsági együttesek világában - ez a törekvés néhány évtizede jelentkezett, s azóta sok értéket teremtett. A másik az apparátus kérdése: az a tudás, amelyet a historikusok kezdtek terjeszteni, élükön Nikolaus Harnoncourt-ral, s amelynek lényege, hogy a nagy romantikusokat sem kell feltétlenül a legnagyobb előadói létszámmal megszólaltatni - a kevesebb gyakran több.

A Mahler Chamber Orchestra (Mahler Kamarazenekar) a Claudio Abbado által 1986-ban alapított Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar 1997 óta működő „leszármazottja”, amelyet az előbbi együttes korábbi tagjai hoztak létre. Húsz különböző ország negyvenöt muzsikusát tömöríti, s évente nagyjából hatvan-hetven eseményen lép fel - ezek között akadnak operaelőadások is. A zenekarnak fontos művészi kapcsolatai voltak, illetve vannak olyan muzsikusokkal, mint Daniel Harding, Leif Ove Andsnes, Reinhard Goebel, Jonathan Nott, Christopher Hogwood, Philippe Herreweghe, Paavo Järvi, Vladimir Ashkenazy, Murray Perahia, Cecilia Bartoli, Martha Argerich, Christian Tetzlaff vagy Emanuel Ax. A nagyszerű olasz karmester, a Müpa közönségét korábban nemegyszer hangos ovációra késztető Daniele Gatti 2016 óta az együttes művészeti tanácsadója. A műsoron szereplő két színgazdag, ábrázoló szellemű és temperamentumos Schumann-szimfónia, amelyet sokszor nagy együttesen hallunk, ezúttal tömörebb hangzással, mozgékonyabb karakterekkel jelenik meg előttünk a takarékosabb előadó-apparátusnak köszönhetően.