Km.: Kalafszky Adriána (szoprán), Schöck Atala (mezzoszoprán), Megyesi Zoltán (tenor), Cserményi Zsombor (basszus), vezényel: Szokos Augustin

Händel: Júdás Makkabeus

Angliában máig nagy kultusza van Händel oratóriumainak, hiszen Händel ebben a műfajban olyat alkotott, ami hosszú ideig egyedülálló volt, és még a későbbi korok szerzői számára is etalonnak számított. Bár Händel sokáig úgy gondolhatta, hogy sikerének elsődleges kulcsa az olasz opera, élete vége felé bizonyossá vált, hogy operái népszerűségét felülmúlták az oratóriumai. A 18. századi protestáns Angliában különösen nagy igény mutatkozott a bibliai témájú nagyszabású művekre, de Händel bőségesen kamatoztatta az ilyen művekben is az opera szerzőként kicsiszolt drámaérzékét, képi gondolkodását és szövegábrázolását.

A Júdás Makkabeus című oratóriumot 1747-ben mutatták be először a londoni Covent Garden Színházban. A zeneszerző a művet Vilmosnak, Cumberland hercegének tiszteletére komponálta, aki 1746. április 16-án győzelmet aratott a trónkövetelő Charles Edward Stuart felett.

Júdás Makkabeus (héberül Jehuda HaMakabi), a szír-görög uralom elleni felkelés vezetője volt, aki harci tetteiért kapta a Makabi (Pöröly) jelzőt. A zsidó történelem egyik legnagyobb harcosaként tartják számon Jozsua, Gideon és Dávid mellett. Júdás Makkabeus volt az, aki Kr. e. 165-ben kisöpörte a jeruzsálemi zsidó templomból a pogány szobrokat. Ennek az eseménynek állít emléket a Hanuka ünnepe.

Händel zenéje változatosan mutatja be a történetet, melyhez felhasználja az addigra kiforrottá váló oratóriumszerkesztési eszközeit: a hangsúlyos szerepben megjelenő kórust, a virtuóz áriákat és a történet meg-megállítását, amikor el lehet merülni egy-egy helyzet érzelmi világában. A Júdás Makkabeus ismeretsége elmarad A Messiásétól, de a győzelmi kórust talán azok is ismerik, akik sosem hallgattak még Händel-oratóriumot.