Km.: Lluïsa Espigolé (zongora), Ángel Faraldo (technika)
Joanna Bailie: artificial environment n. 8 - for piano and tape
Stefan Prins: Piano Hero#1 (2011) - for midi-keyboard, video and electronics
Daniel Moreira: Ludvan ven Beethovig (2009) - for piano
Michael Beil (*1963): Key Jane (2017) - for a pianist without piano and live video and tape
Bálint Baráth: L-etudes no. 1, no. 2
Bálint Baráth: Irremovable Resistance (WP) - for piano
Óscar Escudero (*1992): [BIO] (2020) - for a pianist-performer, video and electronics
„Ez a csaj pont olyan műsort játszott, mintha az Átlátszó Hangon lennénk. És igazi zongorista hősnő – nem csak zongorázott, de csembalón is játszott, meg elektronikával is zenélt. De a legnagyobb az volt, amikor a saját video-másával kamarazenélt. Muszáj őt meghívnunk!” – mesélte lelkendezve Horváth Balázs, a mai este kurátora, amikor 2018-ban hazajött Valenciából, ahol épp egy kortárszenei fesztiválon hallotta Lluïsa Espigolét játszani. A „zongorázás” kifejezés itt önmagában kevés, mert Espigolé valóban több mint egy átlagos zongorista. Repertoárjának középpontjában olyan, a vizualitással együtt élő zenék állnak, melyekre az „átlátszó hang” a legjobb elnevezés.
E különleges művek kiegészülnek egy magyar kompozícióval. A koncerten ősbemutatóként hangzik el Baráth Bálint új műve, melyet a szerző a fesztivál felkérésére komponált.
Lássuk hát, hogy vezet végig bennünket az est hősnője e különleges zongora-territóriumon.
Lluïsa Espigolé kortárszenei zongoraművész aktív szereplője a kortárs kísérleti zenei életnek. Jelenleg főként szólistaként, kamarazenészként, zenekari tagként lép fel és vesz részt bemutatókon, de egyre többször hallhatjuk interdiszciplináris projektekben, hangelőadásokban és szabad improvizációkban is. Szólistaként több kortárs zeneszerzőt mutatott be és népszerűsített, valamint a kísérleti színtér számos előadójával, improvizátorával és médiaművészével dolgozott együtt, miközben rendszeres fellépője volt többek között a 8Brücken Köln (Köln), Lucerne Festival, Festival Ensems (Valencia), Heidelberger Frühling, ISCM World Music Days, Festival Mixtur (Barcelona), Festival Musica (Strasburg), Internationales Musikfestival Darmstadt, OUT.SIDE, Sampler Sèries (Barcelona), Sónar Barcelona, Sound of Stockholm, VANG Músicas den Vanguardia (Madrid), Alte Oper (Frankfurt), Fundación Juan March (Madrid), L’Auditori (Barcelona), Liederhalle (Stuttgart), KKL (Luzern), Philarmonie (Luxemburg), Zentrum für Kunst und Medientechnologie (Karlsruhe) fesztiváloknak és koncerttermeknek. A Barcelonában élő Lluïsa Espigolé a CrossingLines és a Funktion tagja, de együttműködött már olyan együttesekkel is, mint az Ensemble Adapter (Berlin), az Ensemble Ascolta (Stuttgart), az Ensemble Modern (Frankfurt), az Ensemble Linea (Strasburg) és az Ensemble Plus Minus (London), illetve többek között az SWR-Orchestra és az Orchestre Philarmonique de Luxembourg zenekarokkal is. Egyetemekkel és zenei intézményekkel közösen oktatási programokat dolgoz ki, főként a XX. és XXI. századi zongora és multimédiás repertoárhoz kapcsolódóan. Jelenleg a Zaragozai Zeneművészeti Főiskolán (CSMA) tanít kortárs zongoraművészetet és kamarazenét, valamint a barcelonai Àrtic Escola de Música i Laboratori Sonor társigazgatója. Főként tanárai, Yukiko Sugawara, Nico-las Hodges, Florent Boffard és Florian Hölscher munkássága hatott rá. Ezen kívül a frankfurti Internationale Ensemble Modern Akademie alatt szorosan együttműködött Hermann Kretzschmarral, Ueli Wigettel és az Ensemble Modern tagjaival. További művészi inspirációt nyújtott számára a Peter Ablingerrel, Mark Andréval, Michael Beillel, Beat Furrerrel, Helmut Lachenmannal, Berhnard Langgal, Marco Stroppával, illetve más kortárs zeneszerzőkkel és hangművészekkel közös munka.