Mozart: D-dúr divertimento, K. 136
Rota: Divertimento concertante nagybőgőre és zenekarra
Beethoven: IV. (B-dúr) szimfónia, op. 60
Nagybőgőverseny? Az nyilván olyan, mint amikor egy elefánt balettezik! - gondolják némelyek, ha a legmélyebb vonóshangszer virtuozitásáról és könnyedségéről esik szó. Tévednek! Hallgassák csak meg a Bécsi Filharmonikusok megbecsült magyar tagját, aki nemcsak zenekari művészként éli életét, de szólistaként és kamaramuzsikusként is Európa-szerte koncertezik.
Rácz Ödön régi ismerőse a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak: már tizenkét évesen fellépett az együttessel. A közelmúltban közös lemezt készítettek egy patinás világcégnél, s ezen Bottesini és Piazzolla egy-egy műve mellett az a kompozíció is szerepel, amellyel a hangszer páratlan virtuóza ezúttal közönség elé lép: egy igazi különlegesség, Nino Rota Divertimento concertante műfaj megjelölésű, négytételes versenyműve. Ez aztán mindent tartalmaz, ami csak alkalmas lehet arra, hogy a nagybőgős megmutassa: mind zeneileg, mind technikailag legény a gáton. Ráadásul abban a jellegzetes neoklasszikus-neoromantikus, posztmodern stílusban íródott, amelyet Rota Fellini-filmekhez komponált kísérőzenéiből oly jól ismerünk. Sokszínű, lendületes, derűs alaptónusú darab, mint ahogyan derűs az a másik két mű is, amelyet a műsor kitűnő osztrák zongoraművész-karmestere, Stefan Vladar a Rota-darab előtt és után vezényel: Mozart D-dúr divertimentója és Beethoven IV. szimfóniája csupa választékosság, könnyedség, kedv, élénk ritmus, energia. Vidám koncertnek nézünk elébe!