Lefébure-Wély zenéje Párizsba, az igényes szórakozás otthonába vezet bennünket, majd Boëlmann Gótikus szvitje a katedrálisok emelkedettségét idézi. César Franck - Prelúdium, fúga és variációi az emberi lélek és a szerelem mélységeit kutatják, az este koronája pedig a 100 éves Trianoni évforduló kapcsán, a 250 éve született Beethoven Sors szimfóniájának nyitó tétele amely arra keresi a választ, hogy vajon változtathatunk-e a sorsunkon.
“Mindenekelőtt, nagyon boldog vagyok amiért a Lords of the Organ sorozatot szereti a közönség. Minden évben lényegesen többen hallgatják, és ez azt üzeni, hogy sikerülhet a magas művészetet olyan körítéssel tálalni, hogy azt a mai kor mindig rohanó embere is a tányérjára vegye. Nem könnyű feladat, mert a klasszikus művekből egy hangot sem veszünk el, nem butítjuk őket közérthetővé, de a látványkoncertekkel, a zenei idegenvezetéssel és az izgalmas műsorválasztással, azt érjük el, hogy a műfaj ne csupán egy maroknyi hardcore komolyzene rajongó kiváltsága legyen. Mégiscsak más az a világ, amelyben tömegek választják a klasszikus művészetet kikapcsolódásként, ez pedig csak úgy érhető el, ha az előadás és a művész is korszerű, és nem egy elefántcsonttorony bezárt múzeumának poros hátsó polcáról szeretne kapcsolatot teremteni 2020 feltöltődni vágyó hallgatóival.
Nagy zenei, művészi és lelki távolságokat járunk be a hangversenyeken. Julius Fučík - Gladiátorok bevonulása a Circus Maximusba és az orgonajáték gyökereihez visz vissza bennünket, hiszen a hangszer őse már a római birodalomban szólt. Lefébure-Wély zenéje híd a cirkusz és Párizs, az igényes szórakozás otthona között. César Franck - Prelúdium, fúga és variációi az emberi lélek és a szerelem mélységeit kutatják, az este koronája pedig a 100 éves Trianoni évforduló kapcsán a 250 éve született Beethoven Sors szimfóniájának nyitó tétele amely arra keresi a választ, hogy vajon változtathatunk-e a sorsunkon. Könnyed szórakozástól jutunk el a monumentalitásig, és az érzelmi spektrum két végletének beutazása igazi feltöltő, katartikus élmény.” (Rákász Gergely)
