Kodály Zoltán összesen éppen egy tömör szólóműsornyi zenét komponált zongorára, ha csak a koncertpódiumra szánt műveket számítjuk, és ezek pályájának első feléből származnak. Kodály ifjúkori párizsi utazásáról tanúskodik a Meditáció Debussy egy motívuma fölött. Debussy zenéje, hangvétele felsejlik, sőt akár meg is jelenik a Kilenc zongoradarab és a Hét zongoradarab egyes részleteiben is.

A Kilenc zongoradarab a frappáns Valsette-tel együtt elhangzott Kodály első szerzői estjén, 1910-ben, bemutatva a komponista forradalmian újszerű kifejezésmódját. Az izgalmas, szélsőségesen modern művek után következő Hét zongoradarab az ezutáni néhány év termése, valamivel lekerekítettebb, érett, de továbbra is igen modern kompozíciók sorozata. A Marosszéki táncok megírásának gondolata akkor fogalmazódott meg Kodályban, amikor 1923-ban Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulója alkalmából felkérték új zenekari mű írására. Mivel azonban Bartók a Táncszvitet komponálta erre az eseményre, Kodály elállt attól, hogy maga is tánctételek sorozatával rukkoljon elő, így - miután a jubileumra a Psalmus Hungaricust írta meg - csak évekkel később dolgozta ki a Marosszéki táncokat, először zongoramű formájában, amelyet később követett a jól ismert szimfonikus zenekari változat. Ránki Fülöp 2021 és 2024 között az MMA ösztöndíjasaként magyar és francia zeneszerzők műveivel bővíti repertoárját, ennek a munkának egyik fontos állomása az összes Kodály-zongoramű előadása.