Km.: Camillo Radicke (zongora)
Wagner és a német romantikus dalirodalom gyöngyszemei
A Budapesti Wagner-napokon hagyomány, hogy a zenés színpadi művek szcenírozott vagy félig szcenírozott előadásai mellett a közönség más műfajú produkciókkal is találkozhat. Ilyen a dalest, amely állandó csemegéje a júniusi fesztiválnak. Ide illő fogalmat használva, két „vezérmotívuma” is van e koncerteknek: az egyik Wagner korának repertoárja, a másik, hogy a dalok előadójaként olyan énekessel találkozhatunk, akit az operaszínpadról ismerünk. E két mozzanat René Pape estjén is meghatározó.
A „fekete gyémánt basszus” 1964-ben született, s a hajdani Német Demokratikus Köztársaságban, Drezdában nevelkedett. Ez a város - akárcsak Lipcse vagy Kelet-Berlin - a kommunizmus fásult évtizedeiben is megőrizte zeneéletének páratlan színvonalát. A gyermek René például a Kreuzchorban kapta zenei neveltetését 1974 és 1981 között. A nyolcvanas évek elején a Drezdai Konzervatóriumba járt, operai debütálása pedig 1988-ra esett és a Staatsoper Unter den Linden falai között történt. A nemzetközi siker felé azonban már a rendszerváltozás után indult el a fiatal énekes, és büszkén mondhatjuk el, hogy egy magyar: Solti György hívta fel a világ figyelmét Pape basszusára, amikor meghívta Sarastrónak egy általa vezényelt Varázsfuvola-produkcióba. Innen már felgyorsulnak az események: Milánó, Párizs, Chicago, Bécs, Bázel, Bayreuth, New York jelzi a világhír kibontakozásának állomásait. René Pape meghódította a teljes operai basszusrepertoárt, és partnerének mondhatta/mondhatja Harnoncourttól, Abbadótól és Sawallischtól Barenboimig, Naganóig és Pappanóig a legjelentősebb karmestereket. Korunk meghatározó basszusainak egyike, akit mindenhol szívesen látnak - ahogy most dalénekesként a Müpában is.