Haydn: 59. (Esz-dúr) zongoraszonáta, Hob. XVI:49
Haydn: 60. (C-dúr) zongoraszonáta, Hob. XVI:50

Haydn: 61. (D-dúr) zongoraszonáta, Hob. XVI:51
Haydn: f-moll variációk, Hob. XVII:6
Haydn: 62. (Esz-dúr) zongoraszonáta, Hob. XVI:52

Joseph Haydn (1732–1809) a zenetörténet egyik legjelentősebb billentyűs szerzője, zongoraszonátái a műfaj fejlődéstörténetének rendkívül izgalmas állomásai, ezek a kompozíciók azonban mégsem szerepelnek fontosságuknak megfelelő gyakorisággal a hangversenyek műsorán. Ezért is vonzó alkalom, hogy a Haydneum fortepiano-bérletének koncertjén a holland művész, Ronald Brautigam négy Haydn-zongoraszonátát is megszólaltat, kiegészítve ezeket egy személyes hangvételű variációsorozattal. A négy szonáta kivétel nélkül a legjelentősebb kompozíciók közül való, és valamennyi a műfaj legérettebb haydni remekeit képviseli: a programot nyitó Esz-dúr szonáta 1789/90-ben, az ezt követő C-dúr és D-dúr mű 1794/95-ben keletkezett. A koncert zárószámát, a nyitó kompozícióhoz hasonlóan Esz-dúr hangnemű alkotást 1794-ben írta Haydn, míg a műsor „műfaji kakukktojása” az f-moll andante con variazioni hangjaival a szerző 1793-ban reflektált közeli barátja, Marianne von Genzinger korai halálára – ez magyarázza a mű szokatlanul megrendült, tragikus hangját, azt a mély szomorúságot, amely a mű dallamaiból sugárzik. Ronald Brautigam a Bázeli Zeneakadémia tanára, előadóművészi munkásságának legfontosabb fejezete a bécsi klasszikusok műveinek tolmácsolása.