Km.: Boros Mihály (zongora), Balázs Júlia (szoprán), Megyesi Zoltán (bariton); vez.: Varga Gilbert
Gioachino Rossini: Selyemlétra – nyitány
Ludwig van Beethoven: B-dúr zongoraverseny, op. 19
Carl Nielsen: III. szimfónia
Rossini – erről a szóról talán minden zenerajongónak mosolyra húzódik a szája, és megszólal benne valami fürge, szerethető, izgő-mozgó, virtuóz és mégis lírai dallam. Ezt az élményt ez a hangverseny csak erősíti, hiszen Rossini Selyemlétra című operájának nyitányával indul, ami a fentiek tekintetében is hamisítatlan Rossini zene. Beethoven – ez a név pedig az erő, az ambíció, a nemes érzelmek és pátosz szinonimája a zenész körökben. Különösen igaz ez, ha a fiatal, zongoristaként és zeneszerzőként egyaránt kiteljesedni vágyó Beethovenről van szó. Őt hallhatjuk ezen az estén fiatalkori B-dúr zongoraversenyének hangjaiban. S hogy a hatás még inkább fiatalos és eredeti legyen, az ifjú Beethoven szólóját az ifjú pécsi zongorista, Boros Mihály játssza. És mit kívánnánk szimfóniának egy ilyen nyitány és versenymű után? Valami nagyot és optimistát. Kívánságunk teljesül: Carl Nielsen, századfordulós dán zeneszerző zárásként elhangzó III. szimfóniája a „Sinfonia Espansiva”, azaz expanzív szimfónia alcímet viseli. A mű a járvány alatt talán soha nem látott méretű zenekart igényel, már ebben a tekintetben is terjeszkedik, másrészt nagyszabású megoldásai, a d-moll kezdettől az A-dúr végkifejletig feszülő hangnemi terve is indokolja a címválasztást.
"Mint ahogy a Guardian írja, Boros Misi zongorajátékában korát meghazudtoló érzékenység tükröződik, technikai tudása pedig magabiztos, még az olyan darabok esetében is, amelyeket egy gyermeki kéz csak nagyon sok gyakorlás és tecnikai tudás birtokában képes csak megoldani." (Papageno)