Koncertmester: Pilz János; Művészeti vezető: Botvay Károly

Kodály: Szerenád, op. 12
Mozart: g-moll vonósötös, No. 4, K 516
Dvořák: G-dúr vonósötös, op. 77, No. 2

„Egyetlen kiemelkedő zenei esemény volt az elmúlt hónapok során Budapesten, az viszont annál fontosabb: Kodály Zoltán Triójának bemutatója a Waldbauer-Kerpely együttes kamarazene estjén” – írta Bartók a Szerenád 1920-as premierje után.
A műben „olyan egyéniség nyilatkozik meg, akinek teljesen új közölnivalója van, és aki képes arra, hogy azt mesteri, koncentrált formában tudassa velünk. Az egész mű rendkívül gazdag dallamokban, amelyeknek egzotikus vonásain a régi magyar paraszti rubato erős hatása mutatkozik meg. Úgy kell tekinteni ezt a kompozíciót, hogy ez a magyarság valódi modern kulturális terméke.”
A Társasköri Kamara Kodály-Mozart-Dvořák-estjén az egyik kompozíció nagyvonalú dedikációja így szól: „Nemzetemnek”. Vajon melyik lehet ez a darab?