Amikor a történet és a zene egymást erősíti. Egy nemrégiben, szinte véletlenszerűen felfedezett idős pakisztáni zenész, egy különleges pengetős hangszer, és egy összetett zenei repertoár találkozása. Ustad Noor Bakhsh a legnagyobb pakisztáni tartományban, Beludzsisztánban él és egy 20. századi beludzsiai hangszer, a benju (billentyűs citera) mestere, amelyen gyermekkora óta játszik. Noor Bakhsh legendás hangszeres művészként ismert az egész Makran-partvidéken, de szélesebb körű figyelmet csak nemrégiben megjelent felvételei – 2022-es bemutatkozó albuma, a Jingul – és videói után kapott. A világ szenzációként fedezte fel tavalyi debüt lemezével, és ennek nyomán első európai turnéjára indul, amely során fellép a Zene Házában is – igazán kihagyhatatlan alkalom, hogy egy valóban egyszeri zenei élmény részesei legyünk.
Ustad Noor Bakhsh továbbviszi tanárai és inspirálói, például Bilawal Belgium és Misri Khan Jamali örökségét, de saját zenéje különböző hagyományokból és zenei formákból merít hatásokat, amelyek messze túlmutatnak Beludzsisztánon. Virtuóz játéka mélyen gyökerezik a beludzs zenei formákban, és gazdagítja a dél-ázsiai rágák ismerete, amelyeket saját, kísérletező stílusában is előad.
A történet
Ustad Noor Bakhsh gyerekkora óta zenél, a Makran-partvidéken ismert helyi muzsikusnak számít, de még Pakisztánban is csak nemrégiben keltette fel egy népzenekutató, Daniyal Ahmed figyelmét egy mobiltelefonos felvétellel, de annyira, hogy a világjárvány idején autóba szállt Karacsiban, és minden nyom nélkül elindult felkeresni a kimagasló tehetségű zenészt. Faluról-falura jutott egyre közelebb a megoldáshoz, végül kiderült számára, hogy egy csak földúton megközelíthető kis települést kell keresnie, és egy útmenti teázóban a szokásos kérdésre, hogy ismerik-e Ustad Noor Bakhsh-t a kiszolgáló átmutatott az út túloldalára, hogy „ott áll szemben, éppen próbálja megszerelni a motorját, amiről leesett a lánc.” Daniyal Ahmed napokat töltött Noor Bakhsh-nál, hang- és videofelvételeket készített, amik gyorsan bejárták a világot, 2022 szeptemberében pedig megjelent az első nagylemez is, ami a globálzenei színtér tavalyi nagy szenzációja volt, és amit most egy európai turné is követ, ami a Zene Házába is eljut. Ja, Noor Bakhsh maga sem tudja, hogy hány éves, az útlevele alapján már bőven túl van a nyolcvanon, de szerinte a hivatalos papír jócskán téves.
A hangszer
A benju egy 20. századi pengetős beludzsiai hangszer, leginkább egy billentyűs citeraként írható le, amin írógéphez hasonlatos gombokat kell lenyomni. A hangszer őse egy japán gyermekjáték volt, a taishōkoto, rokonai pedig az afrikai taarab és az indiai bulbul tarang, ezekből merítettek, ezeket vették át beludzs zenészek, és alakították a mai kifinomult népi hangszerré. Noor Bakhsh elektromos benjun játszik, amelynek hangját egy régi hangszedővel és egy kis Phillips erősítővel hangosítja fel, mindezt még több mint két évtizeddel ezelőtt vásárolta Karacsiban, és mint a zenész neve előtt szereplő Ustad előtag is bizonyítja, mestere az instrumentumnak.
A zene
Noor Bakhsh repertoárjában számos nép zenéje találkozik, a virtuóz játékával megszólaló zene afféle olvasztótégelyként fogja össze számos kultúra zenéjét. Fő helyen dalaiban perzsa és kurd dallamok szerepelnek, amelyek valószínűleg már azelőtt is honosak voltak a földjén, hogy Irán és Pakisztán modern határai létrejöttek volna, és Beludzsisztán lényegében kettévált volna. Játszik arab ghazalt is, indiai rágákat, de természetesen népszerű népi dallamokat is előad a Pakisztánban beszélt összes főbb nyelven. Szindhi repertoárja különösen újszerű, mivel a szomszédos szindhi és beludzsisztáni zenei kultúrák közötti gyönyörű párbeszédet tükrözi. Nem meglepő, hogy Noor Bakhsh számos bollywoodi dalt is játszik, amik arrafelé igen népszerűek. Ugyanakkor szivacsként szívta magába a körülötte lévő hangokat, beleértve a hegyekben, és a faluja mellett élő összes madár énekét. Sokszínű repertoárján kívül több saját szerzeménye is van, köztük egy, amelyet madárdalok ihlettek.
A rokon zenék
A beludzsi zenét nem ismerő hallgatók számára Noor Bakhsh elektromos benju hangja és dallamos díszítései akár Ali Farka Toure mali gitáros stílusát is megidézhetik, a poliritmikus ütemek pedig annyi groove-os újítással és improvizációval szólnak, hogy a nyugat- és kelet-afrikai zenéhez egyaránt nagyon hasonló módon mozgatják meg a testet. Ez nem is meglepő, tekintve a jól dokumentált vándorlásokat és tengerjáró, történelmi, bensőséges kapcsolatokat Beludzsisztán és Afrika között, a nagyobb indiai-óceáni világon keresztül. Ustad Noor Bakhsh zenéje ezt a világot is feleleveníti zenéjével. A Zene Házába egy damboora-játékossal (pengetős, lantszerű hangszer) közösen érkezik és lép színpadra.
