Km.: Kunszeri Márta (fuvola), Kovács Judit, Dóczi Áron (hegedű), Kóra Éva (brácsa), Baráti Eszter, Nagy Domonkos (cselló), Szilvásy Júlia (hárfa), Dallos Erika (zongora); a verseket válogatta és előadja: Hámori Ildikó, műsorvezető: Tóth Endre, zenetörténész

J. S. Bach: G-dúr gambaszonáta, BWV 1027
Berthomieu: Öt miniatűr – 1. Pathetico, 3. Idyllico, 5. Dolcissimo
J. S. Bach: G-dúr triószonáta, BWV 1038
Nino Rota: Szonáta fuvolára és hárfára – 1. Allegro molto moderato
Dohnányi Ernő: c-moll zongoraötös, op. 1

Johann Sebastian Bach muzsikája viszonyítási pont, a zenetörténet megkerülhetetlen alfája és ómegája – na, nem mintha bárki is meg szeretné őt kerülni. Ahogyan Dosztojevszkij szerint az orosz írók „valamennyien Gogol Köpönyegéből” bújtak ki, a zeneszerzők hasonlóképp – nemzetiségre való tekintet nélkül – Bachnak köszönhetik a legtöbbet. A Budapesti Filharmóniai Társaság utazásra hívja a közönséget, térben és időben egyaránt, mely során Bach az origó, ahonnan elindulunk és ahová visszatérünk. Egy Bach-gambaszonáta és -triószonáta mellett találkozhatunk ismét a 20. századi francia zeneszerző, Marc Berthomieu muzsikájával, akinek négyfuvolás Macskák című művét megismerhette mindenki, aki eljött legutóbbi, márciusi koncertünkre. A filmzeneszerzőként is tevékeny Berthomieu egy újabb darabja kerül most terítékre, a másik komponista pedig még inkább a filmek világából ismerős: az olasz Nino Rota, akitől egy fuvolás-hárfás szonátatételt hallgathatunk meg. A koncert második részét a fiatal Dohnányi Ernő op. 1-es, energikus, szenvedélyes alkotása, c-moll zongoraötöse teszi ki, az a darab, amelynek kottája annak idején eljutott Johannes Brahmshoz is, aki röviden, de velősen annyit üzent a mű ifjú szerzőjének, hogy „magam sem írhattam volna meg jobban”.