Bartók: 1. rapszódia
Brahms: 3. (d-moll) hegedű-zongora szonáta, op. 108
Ravel: Tzigane
Brahms: 17. magyar tánc, Liszt: 5. magyar rapszódia
Liszt: 13. magyar rapszódia
Sarasate: Cigánydalok
Bartók: Román népi táncok

A népzene, illetve népies műzene a 19. században tört magának utat a koncerttermekbe, és azóta is, immár számos formában fenntartja magának ezt az előkelő helyet. A népzenei feldolgozások aranykorának mégis a romantika és a 20. század első fele tekinthető. E repertoárból olyan motívumokat ismerhetünk fel ezen a koncerten, amelyek Cziffra művészetét is nagyban meghatározták: közép-európai népek, magyarok, románok, cigányok dallamait. Sarasate darabja, vagy Bartók rapszódiája és Román népi táncai ikonikusak, míg Ravel rapszódiája talán ritkábban hallható, különleges színfoltja a műsornak. S bár Brahms szonátájában – bár a szerző kötődését tekintve nem lenne meglepő – nincs konkrét magyar zenei vonatkozás, a darab történetének azonban van: a Hans von Bülow-nak dedikált művet 1888-ban Budapesten mutatták be, a hegedűszólamot Hubay Jenő, a zongoraszólamot maga Brahms játszotta. Helyükbe ezúttal egy összeszokott, sőt, már a Brahms-műben is kipróbált páros, Balázs János és Vadim Repin lép. A szibériai születésű hegedűvirtuóz, aki visszatérő vendége a Cziffra Fesztiválnak, egy alkalommal így fogalmazott: „Cziffra a zenetörténet egyik legnagyobb zeneművésze volt – hihetetlen öröm, hogy része lehetek a róla elnevezett fesztiválnak”